Kibírni h ne üsd agyon?

Tudom h hihetetlen! De képzeljétek el! A saját anyátok egy olyan betegségben szenved, ami miatt az ,,idegei tönkre mennek" emiatt nincs olyan nap, h ne ordibálna veled (akár amiatt h te nem csomagoltad vissza eléggé precízen a kenyeret a zacskóba) ne akarnál menekülni... mivel fiatal vagy - pénzed nincs h külön költözz - munkát ha kapsz is az semmire nem elég, főleg nem arra h egyedül eltartsd magad. Kibírni azt nap mint nap h ne fojtsd meg egy kanál vízben, nagy erőlködést követel. Tudom, hihetetlen, de nem tizenéves fiatal vagyok, nincs egyedül, a semmiből lehetőségem, pedig mennék ha tudnék. Idézőjelben persze h az anyám, de soha a büdös életben nem kaptam tőle egy szeretetteljes ölelést, soha nem éreztem h szeretne, ordibál velem, pedig a belem kihajtom, a pénzt leadom a ,,rezsibe" semmit nem tudok spórolni... Elegem van... Pár szívgyógyszerét be tudnám venni h ,,vége" legyen (mármint nekem), de ez a verzió sem növeli a ,,jövőképemet"... Talán ez nem is kérdés, vagy segélykérés, inkább várom olyanok válaszát akik hasonló dolgokon esnek át... Tapasztalat vagy ilyesmi... Hogy lehet ezt kibírni???