Mennyire normális ez a viselkedés egy szülőtől?

NEm a szüleiddel van a baj, ez egy egyszerű kommunikációs probléma volt.

Én, ha ssegítséget kérek valakitől, nem azt mondom: "ha nincs más dolgotok" ez eleve azt feltételezi, hogy nincs!Az emberek, hidd el, szeretnek a grál lovag képében tündökölni. Oké, hogy tudod, palacsintáznak meg ejtőznek, de pont ezért nem tűnik az ő segítségük segítségnek. Ha valaki azzal állna elém, h ha nincs más dolgom, ugyan már csináljam meg ezt vagy azt, elküldeném a bánatba. Hát honnan tudja, mit akarok én csinálni???

Nos. Ha férfitól kérsz segítséget, úgy teszel, mintha az ő ötete lenne. PL"Apu,nagy baj van, nem tudom, mit csináljak, otthon hagytam a fogamzásgátlót" hidd el, előállt volna a "most azonnal visszük" szöveggel. Amúgy alapban az mindig bejön, hogy "tudnál segíteni?"

Ha a segítség tényleg segítség. De te eleve nem úgy állítod be. "ha nincs más dolgotok" jézus. Gondolták, ha neked ez nem olyan nagy probléma, akkor oldd meg. Hidd el, ha te elmondanád nekik, hogy ez NAGY probléma, akkor kezük-lábuk törve vitték volna utánad.

Szerintem a hangnemmel volt baj.

Felnőtt vagy,már miért is a szüleidnek kellene a gyógyszeredet utánnad hordaniuk.Ha olyan fontos,tessék vigyázni rá.

Azonkívűl a következő havit elkezded,aztán kész.Piti dolgok miatt tényleg gáz,ha rángatják az embert...

Nem lehet,h épp ilyen "durcás" kedvük volt? Vagy épp vki felidegesítette őket?

Néha az én szüleim is tiszta "bolondok", de egyébként segítenek amiben tudnak, de engem is megszoktak néha bántani, aztán ált-ban kiderül,h azért voltak ilyenek, mert pl. öcsém felhergelte őket.

Nálam úgy volt hogy ott maradok a szülői házban és kettéoszjuk a házat, alsó szint az övék, felső az enyém. Addig minden támogatást megadtak, de akkor bejelentettem hogy elcuccolok(természetesen akkor még nem kezdtünk bele az építkezésbe). Onnantól mintha semmivé váltam volna számukra, nem is hívtak fel, én hívtam őket 3 hét múlva. Azóta sem hívtak. Egyszerűen vannak ilyen emberek, azt szeretik ha az ő feltételeik szerint mennek a dolgok és csak addig jó valami amíg ők tervezik azt el. Amint máshogy kezd alakulni az egész, megváltoznak.

Mellesleg megfogant az 1. unokájuk, szóval megnézem a fejüket amikor megtudják majd. :)

Szia!Szerintem a szüleid nem szülőként viselkedtek.A szülők mindent (és számomra tényleg minden beletartozik!) tegyenek meg a gyermekükért,ha van rá módjuk!A leírt esetben pedig lett volna rá idejük,csak sajnos hajlandóságuk nem.

Én is anyuka lettem 8 hónappal ezelőtt és elképzelhetetlennek tartom,hogy egy ilyen szituációban (vagy éppen más,hasonló jellegű esetben) vissszautasítsam a gyermekemet.

Mondd el nekik a véleményedet,mert igenis a legjelentéktelenebbnek tűnő dolgokban is kell,hogy számíthass rájuk.

Nekem az jutott eszembe, hogy talán a szüleid tudják, hogy azt szokták mondani a szülők, hogy rájuk mindenben lehet számítani, ezért ők is ezt mondják, viszont nem őszintén, belülről fakad ez náluk.

Nem értem, miért gondolja bárki rólad, hogy mindig mindent utánad kell vinni. Mintha ők még soha nem felejtettek volna el valamit. Akármennyire figyel is az ember, néha előfordul. És azért a tablettával nem kellene játszani. Én biztosan utánad vittem volna. Most meg azt tanácsolom, hogy derítsd ki, hogy az albérleted melyik körzeti orvoshoz tartozik, és minél előbb menj el hozzá. Vagy legalább abba a rendelőbe, hátha találsz egy orvost, aki tud segíteni. Nem kellene kihagyni tablettát, a körzeti orvos meg felírhatja.