Ez most normális viselkedés tőle?
Egyész nap otthon vagyunk a kicsivel és nagyon unalmas sokszor, el szoktunk menni csavarogni, sétálni. A férjem , ha dolgozik nem mindig ér haza időben, vezénylik ide-oda, tegnap pont melózott és azt mondta este 7 előtt tuti nem ér haza. Hát így elmentem kicsit vásárolgatni, csavarogni a törrpével fél 4 felé. A férjem persze közben hazaért 6-kor és összekaptunk telón ugyanis, amikor hazaért, nem voltunk itthon a kicsivel és sajnos nem vitt lakáskulcsot magával így nem tudott bemenni, várnia kellett ránk kb fél-1 órát. Mondtam neki, addig menjen el a tesójához, ő otthon van 5 háznyira tőlünk laknak, sietünk haza. Nem hittem hogy hamarabb érkezik, másrészt meg nem tudtam azt sem, hogy nincs nála a kulcsa. Nagyon pipa lett, hogy miért nem vagyunk itthon, mi az, hogy szó nélkül elmegyünk csak így valahova...
Nem is szólt hozzám, se a kicsihez, csak amit muszáj volt, csak veszekedett, sértegetett, mondtam neki, akkor inkább ne is beszélgessünk, ha ő csak bántani tud. Azt mondta, hogy jó, hogy engem ennyire nem érdekel, hogy ő kint szobrozott az ajtóban, mert én nem szóltam neki, hogy elmegyünk. De hisz mit tehetnék még? Mondtam bocsi, de nem tudtam, hogy nincs kulcs és azt sem, hogy hamarabb jön, ő is szólhatott volna. Még ma is ezen vitázott, borzasztó bunkón viselkedik, csapkodott, durrogott, hogy marha jó én nem foglalkozok vele....
Nem értem. Mondtam neki, hogy most akkor egy hétig ezen fogunk veszekedni, miért nem felejtjük már el, nem kell ezt így túldramatizálni, már így alakult. Máskor el tud menni bárhová, beülni a haverokhoz, most persze itt ácsorgott a lakás előtt, engem meg egyfolytában piszkál.
Tényleg ez akkora tragédia??
Tragédia az, hogy teljesen jogtalanul háborodott fel és gyerekesen kezeli a helyzetet, hisztivel. Hibáztassa magát először is azért mert azt mondta hogy 7 előtt nem ér haza, másodszor azért mert nem vitt kulcsot, harmadszor meg kérdezzen rá hogy otthon lesztek e/ vagytok e. Az igaz hogy házasságban meg kell beszélni hogy ki mit csinál de olyat nem mondhat hogy nem mehettek ki a lakásból.
Gyakran vannak ilyen kiakadásai?
Egy SMS-t, vagy egy telefont megérdemelt volna a párod, hogy elmentetek.
Végül is ez nem nagy ügy, és szerintem a benne lévő feszültséget picit rajtatok „élte ki”, mert volt rá ürügy.
De, neked ez akkora probléma, hogy ezt itt meg kellet kérdezni? Ez legyen egy párkapcsolatban a legnagyobb probléma mind kettőtök részéről.
Egyébként, én is felhúznám magamat, ha a meló után nem tudnék bemenni az otthonomba, de egy nap után kimorognám, panaszkodnám, magamat. És aztán az élet haladna tovább.
Nem tragédia, csak fáradt és stresszes, ne fújd fel!
Én nemrég úgy jártam (a szüleimmel lakom még), hogy munkából hamarabb hazaengedtek, mert korábban beértem egy elintéznivaló miatt (így viszont kimaradt az ebéd), és senki nem volt itthon, ez még nem lett volna gond, van kulcsom, csakhogy az egyik zárat lecserélték (persze már indokolt volt), és ezt nekem nem mondták, szóval rájuk telefonáltam, hogy hol vannak, hideg van, WC-re se jutok (mert nem csöngethetek be akárkihez), éhes voltam (este 6-7-kor, reggel ettem utoljára), szóval fél órán belül jött öcsém, de azért ez nem volt jó, hogy nem szóltak, hogy nem fogok tudni bejutni.
Szerintem a minimum, hogy megejtesz 1 perc telefonhívást, hogy van-e nála kulcs, be tud-e menni, én mindig szólok öcsémnek, mert ő el szokta felejteni, hogy legyen nála kulcs, mert nem biztos, hogy itthon lesz valaki, ha hazaér, a szüleim is ha szóltak volna, hogy zárcsere, akkor úgy készültem volna.
Hát csak megkérdeztem, ki hogyan látja ezt, mert mindig mindenen akkora ciri-buri van. Biztos fáradt volt, de azért nem kell mindefélét a másik fejéhez vágni. Autóval mentünk, az anyósomékkal. A telefonomon nincs pénz, tehát nem volt miről hívjam. Nemolyan kisgyerek, 2 éves múlt és fél 7 után itthon voltunk.
Úgy besértődik mindenen, mint egy gyerek. Nem tudom ezeket a helyzteket kezelni, mert bármit teszek nem jó, és mikor már többször is megbántott, már nincs kedvem engesztelni, főleg, ha egyfolytában veszekszik és cirkuszol.
Szerintem is csak egy kicsit feszült volt, de azért már túlreagálja. Nálunk is volt ilyen, sőt nekem akkor itthon volt és aludt. Olyan mélyen aludt, hogy 1 órán át csengettem, kaputelefon semmi. Mobilja persze ki volt kapcsolva, ja és én is munkából jöttem haza. Nálam ráadásul még volt kulcs is, csak ő itthon bent felejtette a zárban...:)) Én is kicsit ideges voltam, pláne hogy a fenébe tud valaki ilyen mélyen aludni és tud.
Hagyjad a fenébe, nem kell vele foglalkozni, majd lenyugszik, ha meg nem az hogy ez miatt buta veletek, nem neked kell hogy lelkiismeret furdalásod legyen. Amúgy saját magára vessen, miért nem vitt kulcsot? Én úgy el sem megyek itthonról, hogy nem viszek kulcsot.
Kész. És igen, más is fáradt és kimerült a munka után, ez még nem azt jelenti, hogy otthon kell üvölteni. És az hogy otthon egész nap a kisgyerekkel? Az nem azt jelenti, hogy a tévét nézi valaki, az is ugyanolyan nehéz "munka" tud lenni. Akkor sem a lábát lógatja az ember. És mi rossz van abba, hogy elmentetek sétálni? Semmi. Persze, még engedélyt is kell rá majd kérni? Na ne.
Köszönöm a támogatást. :)
Az egész szitu úgy vette ki magát, hogy hogyan jövök én ahhoz, hogy csak úgy elmegyünk itthonról, az ő tudta nélkül. Máskor az a baja, ha szolgálatban telefonálok.
Ki érti ezt? Miért jó a veszekedés? Neki sajnos lételeme, mert mindig besértődik és mártírkodik, ha valami nem tetszik neki.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!