Ez most normális viselkedés tőle?

Egyész nap otthon vagyunk a kicsivel és nagyon unalmas sokszor, el szoktunk menni csavarogni, sétálni. A férjem , ha dolgozik nem mindig ér haza időben, vezénylik ide-oda, tegnap pont melózott és azt mondta este 7 előtt tuti nem ér haza. Hát így elmentem kicsit vásárolgatni, csavarogni a törrpével fél 4 felé. A férjem persze közben hazaért 6-kor és összekaptunk telón ugyanis, amikor hazaért, nem voltunk itthon a kicsivel és sajnos nem vitt lakáskulcsot magával így nem tudott bemenni, várnia kellett ránk kb fél-1 órát. Mondtam neki, addig menjen el a tesójához, ő otthon van 5 háznyira tőlünk laknak, sietünk haza. Nem hittem hogy hamarabb érkezik, másrészt meg nem tudtam azt sem, hogy nincs nála a kulcsa. Nagyon pipa lett, hogy miért nem vagyunk itthon, mi az, hogy szó nélkül elmegyünk csak így valahova...

Nem is szólt hozzám, se a kicsihez, csak amit muszáj volt, csak veszekedett, sértegetett, mondtam neki, akkor inkább ne is beszélgessünk, ha ő csak bántani tud. Azt mondta, hogy jó, hogy engem ennyire nem érdekel, hogy ő kint szobrozott az ajtóban, mert én nem szóltam neki, hogy elmegyünk. De hisz mit tehetnék még? Mondtam bocsi, de nem tudtam, hogy nincs kulcs és azt sem, hogy hamarabb jön, ő is szólhatott volna. Még ma is ezen vitázott, borzasztó bunkón viselkedik, csapkodott, durrogott, hogy marha jó én nem foglalkozok vele....

Nem értem. Mondtam neki, hogy most akkor egy hétig ezen fogunk veszekedni, miért nem felejtjük már el, nem kell ezt így túldramatizálni, már így alakult. Máskor el tud menni bárhová, beülni a haverokhoz, most persze itt ácsorgott a lakás előtt, engem meg egyfolytában piszkál.

Tényleg ez akkora tragédia??