Miért nem tudok a húgom nélkül aludni?

Igazából vérszeint nem a húgom. Az anyukám meghalt mikor 2 éves voltam, nagyon kevés emlékem van róla, de azok nagyon élénken élnek bennem. Nagyon szerettem őt. Apukám 6 éves voltam amikor újra megnősült. A nőt akit elvett nagyon megkedveltem, mert mindig nagyon kedves volt hozzám és anyukámra is nagyon hasonlított. De neki már volt egy kislánya, aki ekkor néhány hónap híján 1 éves volt. Valahogy a kezdettől fogva az én feladatom lett, hogy vigyázzak rá, és nagyon összenőttünk, meghát nagyon megszerettem, mert olyan aranyos kislány. Sokszor meséltem neki éjjelente, s ilyenkor mindig az ágyamban aludt el. Nekem meg nem volt szivem felkölteni, meg valahogy nekem is jólesett, hogy van velem valaki, noha nagyobb voltam. Ez egy idő után rendszeres lett és mindig nálam aludt. Amikor viszont 14-15 lettem egy kicsit zavarni kezdett, de nyíltan nem mertem neki megmondani. Éjjel kulcsra zártam az ajtómat, de kicselezett, mert másnap ellopta, lefénymásoltatta és már következő éjjel megint ott aludt. Most 19 vagyok, ő még 13, de nemsokára 14 lesz. Egy ideje ha éjjel felébredek azt vettem észre, hogy nagyon néz, de amikor kinyitom a szemem, ő gyorsan becsukja. A legkülönösebb viszont az volt, amikor elment osztálykirándulásra 1 hétre. Azt hittem, hogy simán fogok tudni aludni, ha nincs ott, de tévedtem. Már 3. átvirrasztott éjjel után kb. olyan fejjel, mint Christian Bale A Gépészben átmentem az ő szobájába, lefeküdtem az ágyába, magamba szívtam az illatát, és csak akkor tudtam elaludni. Nem vagyok szerelmes belé. Félre ne értsétek. De az tény, hogy nagyon szeretem és nagyon erősen kötődök hozzá. De hogy ennyire. Ez természetes?