Nem is haragszom, de mégis rosszul kell éreznem magam, miért is?

Szóval, volt egy csudaszép tüll szoknyám, bő volt, odaadtam anyósomnak, hogy vegyen be belőle. No, a lényeg az, hogy annyi "bevevődött belőle" (plussz össze is ment vagy mi) hogy már használhatatlan, részemről. Mikor megláttam csak röhögni tudtam, hogy hogy lehetett úgy elszabni. De nem gúnyosan, csak kitört belőlem a röhögés. Ő láthatóan meglepődött, nem számított erre, szégyellte is magát érte rendesen. Kérte sűrűn a bocsánatot, én meg mondtam, hogy semmi baj, előfordul stb. Végül mikor apósom hazaérkezett, elkezdett szidni, hogy miért bíztam rá a szoknyát, nem kellett volna rá bízzam a drága szoknyát. Még én lettem leb.szba, pedig tényleg egy percig nem hánytam semmit a szemére...

Mondtam is neki, hogy ez csak 1 szoknya volt, jót nevettünk, kész...de csak megy a sértődés...

Most mivaaaan? :-O