Nektek mennyire szólhat bele a szülő a párválasztásba?

Semennyire, de en nem is jovok ossze olyannal akire lehet rossz szavuk es nem miattuk hanem magam miatt.

Teljes mértékben adok a szavukra

Nekem legutoljára fater a továbbtanulásomba akart beleszólni. Ha rajta múlt volna, akkor most nem egyetemre járnék, hanem szakközépbe mentem volna és most nem lenne semmi végzettségem. De el lett hallgattatva. A párkapcsolatomba is kb ennyi beleszólása van. Persze próbálkozik a kisöreg, de semmi értelme. Túl buta hozzá. Korábban kell felkelnie ahhoz, hogy velem kezdjen!

Semennyire sem szólhat bele, az én dolgom, nekem kell megtapasztalnom a rosszat is. Bár édesanyám előszeretettel beleszól mindenbe, "tanácsot ad", mégis az van a végén, amit én akarok, mert én döntök!

Én 17 évesen jöttem össze egy családos 27 évessel. Gondolhatod, hogy a szüleim kiakadtak. Én is tudtam, hogy igazuk van, mégis hajthatatlan voltam, nekem ő kellett. Én is neki, mert mikor válaszút elé állítottam 3 hónap után, engem választott, elvált. A szüleim nagyon féltettek, de idővel mivel nem tudtak meggyőzni, rám hagyták, hogy majd lesz valami. Aztán működött a dolog, megismerték, és megkedvelték őt. Ez majdnem 12 éve volt. Ma is együtt vagyunk, 6,5 éve házasok, és 2. babánkat várjuk. Tehát működhet a dolog, emberfüggő. Ma már nagyon nem bánják a szüleim, hogy ő lett a párom.

Semennyire. Anyám próbált, de neki az se lett volna jó, ha Károly herceget vittem volna bemutatni. Apám nem szólt bele, csitította is apámat, mondván ők se hallgattak senkire, titokban házasodtak a család legnagyobb döbbenetére.

Semennyire! A véleményüket meghallgatom, de ennyi.

6: mármint apám csitította anyámat.

Sosem szóltak bele, pedig egyébként amolyan mindenbebeleszólós fajták. De ilyenekbe sosem kötöttek bele. Mondjuk nem is vittem haza senkit, csak azt, aki ma már az élettársam (de utálom ezt a szót). Volt, hogy futólag összefutott apám velem az éjszakában úgy, hogy velem volt az aktuális pasim, volt, hogy nem is tetszett neki, de az ilyeneket mindig csak akkor mondta el, miután már szakítottunk. Tulajdonképpen tudta, hogy hosszútávon úgyis jól fogok dönteni.

Egyáltalán nem. Nem is szóltak bele sosem, pedig 14 éves koromtól kezdve volt barátom. Bár akkor még csak kézenfogás ment, meg ilyen 1-2 hónapos fellángolások voltak, de tudták, hogy ebbe nem is érdemes beleszólni. 16 évesen jöttem össze egy 22 éves fiúval, akkor kicsit féltem, hogy mit fognak szólni, de semmi nem volt. Komolyra fordult a dolog, ők is megismerték és nagyon megszerették. Bár ha ez nem így sült volna el, az nem tántorított volna el tőle, szóval nem az a típus vagyok, akinek meg lehet mondani, hogy kivel foglalkozzon és kivel ne, legyen az párkapcsolat, barátság, vagy bármi. Az említett férfi azóta a férjem amúgy, a szüleim még most is imádják, szóval jól választottam... :)