Van olyan család, ahol mindenki szeret mindenkit, nincs ordibálás, veszekedés, utálat?

szerencsére az én családom teljesen normális, ha vitázunk, akkor is csak azért, h kialakuljon a konszenzus.

a párommal szoktunk csípkelődni, viccesen beszólni egymásnak, de nem üvöltünk, nem ordítunk.

amelyik család nem működik normálisan, ott többnyire jelen van az alkohol, a pénztelenség, és a tolerancia hiánya.

#20: Igen, az állatok is gyakran viselkednek így. A gyengébb, alacsonyabb rangú egyedet könnyű bántani, kicsi a kockázat is... Ha egy embernek nincs igazságérzete és empátiája, lazán így viselkedhet valakivel, tartósan. Jobbakkal is előfordul, hogy rossz irányba robbannak (nem lehet mindenki olyan tökéletes, hogy uralkodjon magán), de hamar megbánják és bocsánatot kérnek. A családon belüli bántás ráadásul annyira butaság, hisz az ember a saját családi békéjét teszi tönkre, bár egyesek bizonyára élvezik, hogy ők az "úr a háznál"... :-/ Nyilván vannak másmilyenek, sőt önbüntetők is, az emberi lélek bugyrai igen mélyek, sötétek, komplikáltak tudnak lenni.

Részvétem, szörnyű, ha egy gyereknek nincs meg az otthoni biztonság. Nálunk sem volt minden tökéletes, tini koromban anyám nem értette meg a lelki bajaimat, de szeretet, tisztelet és biztonság az volt. Anyám már nem él, de bennem mindig is fog - ő és amit tanított nekem.

Igen, a barátom családja.

Hihetetlenül nyugodt, kedves, empatikus, intelligens emberek, de emellett még határozottak is. Imádom őket!

A veszekedés és vitatkozás nem ugyanaz. A veszekedés rossz, a vitatkozás konstruktív.

Úgy gondolom, mindent meg lehet beszélni intelligens hangnemben, anyázás nélkül.

Mindig van egy összeférhetetlen, aki kilóg a sorból, egy aki nem lett elég sikeres, egy aki született irigy mindenre gyerekre pénzre autóra sikerre.

ezért

Minimum pletykálkodnak áskávlódnak és segíthetsz de nem segítenek vissza és mindegy hogy értelmiségi vagy paraszt vagy szakmunkás.