Van olyan család, ahol mindenki szeret mindenkit, nincs ordibálás, veszekedés, utálat?

Néha van kiabálás, csak mert édesapám ilyen családból származik, és előtör belőle az "állat". Szerencsére csak hirtelen haragú, de nem haragtartó, hamar megnyugszik, bocsánatot kér. Nálunk mindenki szeret mindenkit, de persze vannak veszekedések néha, ha sok ember együtt él, természetes a surlódás.

A vitatkozás nélküli élet szerintem meg lehetetlen. Csak mert nem vagyok egy nyámnyila alak, aki mindig eltűri, ha a másik véleménye érvényesül, és nem ajnározok soha senkit, és nem lennék képes elviselni egy ilyen ember magam mellett. A vitatkozás hasznos, levezeti a feszültséget.

Néhány vita és veszekedés mellett bőven lehet megértő az ember, hiszen nem egész álló nap megy a csetepaté...

Mi sem ordibálunk, utálkozunk, de veszekedések vannak. És akkor néha felmegy a hangerő.

Akik túlságosan udvariasak egymással, az nekem nagyon fura, mintha idegenek élnének együtt.

Persze, hogy van ilyen, nem lehet bizonyossággal állítani, hogy nincs.

A veszekedés, ordibálás nem normális, de a vitatkozás igen. A veszekedés irracionális, a vitatkozás racionális, nem jár negatív érzelmekkel.

Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy legyen s még papucsnak sem kell lenni hozzá :)

Mi ketten laktunk anyámmal, extrém ritka volt akár az emelt hangerő (kivéve, ha a kert végéből kiabáltunk egymásnak). Sokban hasonlítottunk egymásra és tiszteletben tartottuk egymás kis köreit. Azért simán felment a pumpa néha valamelyikünkben, mert mindketten temperamentumos lények vagyunk. Főleg anyám volt képes a flafonon lenni seperc alatt, de le is jött ugyanolyan hamar. De agresszió és összeveszés az nem volt, ilyen fűtött hangulat is nagyon ritkán.

A párommal hasonló, de ő szelídebb lény és nagyobb a kompatibilitás. Igen nagy. Ez kell is, mert nem akarok alkalmazkodni a saját házamban :) Vannak durvább körülmények, amikor az ember idegei megtépázódnak (halmozottan hátrányos építkezés, hajajj :D), néha a valóságot sem látjuk ugyanabból a szögből, de ha ütközik is az aktuális véleményünk és felmegy a hangerő, akkor is megbeszéljük pár perc alatt és nem leszünk haragban, azt el sem tudom képzelni, milyen lenne. Vele nem is lehet, olyan szeretnivaló :) Pont jó: alapvetően nyugodt, szelíd lény, de nem hagyja, hogy átgyalogoljanak rajta :) Én meg Tűz/Sárkány, valamint Oroszlán, Skorpió aszcendenssel (nem igazán hat meg, de olyan jól hangzik, egy harmadik horoszkópban pedig Harci Kakas jött ki rám), hát mit lehet várni tőlem? :D Szendeséget tuti nem.

Az nem gond, ha valakinek olyan a személyisége, temperamentuma, hogy néha felemeli a hangját egy forró vitában. Csak legyen helyén az esze és a szíve, ne fújja fel a dolgokat, ne legyen elvakult és a szeretet is mindig jól jön...

Hát, velem anyám iszonyat ótvar, és ocsmány módon beszélt mindíg, alázott ahogy tudott, kiskoromban vert, utána minden lehetséges módon büntetett.

Hogy ez mire volt jó, azt nem tudom, annyi biztos,hogy már kamasz korom előtt az önállósodás volt a célom.

Sztem ez nem egy nagy dolog, amit az ember csak nehéz helyzetből kiszabadulva szerez meg, mert mások, akik boldog családban élnek, ugyanúgy önállósodnak, csak nem annyira keservesen. Nem úgy lépnek ki az életbe, hogy porrá rombolt önbizalmukkal kell valamit kezdeniük, nekik nem cél az , ami nekem, hanem alap feltétel.

Nem tudom miért bántják gyakran egymást az emberek. És gyakran a gyengébbet. Ez valami ösztön lehet.