Nézeteltérés házzasságban. Ti mit tennétek?

Nem Anyumék saját házáról van szó, mert a Nagyimék meghaltak, és az övékbe költöztünk át, de mindkettőnknek volt lakása emeletes házban, ugyanazon az emeleten. A férjemnek az sem tetszett (akkor hagyott el minket, mikor még ott laktunk), akkor a panelba kötött bele, pedig Anyukámék sosem zavartak, utóbbi időben Anya csak akkor jött át, mikor a férjem nem volt otthon, hogy ebbe se köthessen bele.

Én már ezerszer mondtam, hogy keressen más melót (is), hogy tudjunk félrerakni, de ő évek óta minimálbéren van, a gyed-em több volt mint az ő fizuja. Most gyes-en vagyok, ennyit sem tudnánk takarékoskodni, mint eddig.

Köszi a segítséget, a baj az hogy mindenki megérti a férjem, de a gyerekkel mégis ő hagyott magamra és ha Anyum nem segít, akkor senkim nincs... Engem ha bottal ütnének, akkor sem hagynám el a gyerekem!

Az Apjához költözött 5 hónapja, mert albérletet nem tudna fizetni.

Egyre jobban azt hiszem, mindenki szerint én vagyok a rossz. :-( Nem volt köztünk semmi alapvető probléma, úgy értem megcsalás vagy ilyesmi, most már kezdem úgy érezni, egyszerűen kihült a dolog. Az nem olyan egyszerű, hogy férjhez mentem, gyereket szültem és akkor most már hozzá vagyok láncolva olyan valakihez, akinek nem vagyok jó úgy ahogy vagyok. Ez azért mondjuk kölcsönös, mert az utóbbi időben azt vettem észre magamon, hogy nem is hiányzik ha nincs itt, ha pedig itt van, mindig felhúz valamivel, ezért azt kívánom titokban, bárcsak ne jönne. Persze a gyerek miatt muszáj találkoznunk, de én már nem akarok tőle semmit, csak mindig elbizonytalanít, amikor meg éppen jó napja van és jól érezzük magunkat együtt.

Szóval a kérdésemet átfogalmazom kicsit:

Szerintetek csak a gyerek miatt érdemes együtt maradni valakivel?

Kedves 21:28-as!

Rávilágítottál számomra valamire: ha még szeretném, akkor nem gondolkodnék most azon, hogy érdemes-e vele együttmaradnom és eldobnék mindent, amim van, és mennék utána a számomra bizonytalanba. :-(