Miért nem lehet tartós a boldogság, miért jön képbe mindig vmi rossz?

Egyszer egy indiai hercegnő az édesapjától

kapott gyűrűvel felkeresett egy hindu bölcset.

Azt kérte tőle, hogy véssen a gyűrűbe olyan

bölcsességet, mely a szomorú napokban vigasztalja,

a nehéz helyzetekben bátorítja,

a boldog időszakokban pedig óvatosságra inti.

A bölcs pár nap múlva visszaadta a gyűrűt.

Egyetlen szót vésett bele:

" ELMÚLIK"

Hát ez jó kérdés.Nagyon egyetértek.

Viszont leírom a példámat is.

Velem az is előfordult,hogy minden nap történt vmi sz*r,de olyan is hogy ritkán.De az a legjobb,mikor tulajdonképpen semmi bajom nincs.

Szóval ezzel azt akarom mondani,hogy biztos vannak tökéletes időszakok is,csak ez épp nem ilyen,vagy talán hamar meg is oldódik a gond.

Szóval kívánok neked sok szerencsét:)

Csak azért érzékelhető a "jó", mert van "nem jó" is.

Ha mindig nappal lenne - nappal lenne? Nappal,éjszaka.

De ez mindig együtt is van, dialektikus egységben.

"Nappal hold kél bennem s ha kinn van

az éj - egy nap süt idebent." (J.A.)

nagyon együtt van - sokkal inkább összefonódik, mint az általában érezzük, érezni hagyjuk- csak különleges pillatokban éljük át ennek a dialektikus dualitásnak az egységét. Költők tudnak erről.

"Itt minden örömbe

bogárka vész,

s a fájdalom mélye

tiszta méz."

(W.S.)

Minden reggel vagy ha nem is minden reggel de hallgasd meg ha rossz kedved van.Ne akarj senkinek megfelelni!Ha binázól a munkában az azért van mert mindenkinek meg akarsz felelni.

http://www.youtube.com/watch?v=iNn-VH5Lx58