Megtudtam hogy az anyukám csalja az apukámat mit tegyek?

Ez a legszomorúbb, amikor egy élettapasztalattal nem rendelkező gyereknek kell a szülei ballépéseit a vállain cipelnie.

Ugyan, mit tehetnél? Először is a félrelépés egy szemét dolog. Gyáva, hazug dolog.

Miért van ez így? Mert képtelenek normálisan kommunikálni képtelenek beismerni, hogy valami már nem a régi, félnek a változástól, a cirkusztól, félnek konfrontálódni egymással, képtelenek megoldani a konfliktusaikat.

Anyád gyáva, sunyi módon úszik a meleg szarban ahelyett, hogy leülne apáddal megbeszélni, megmenteni a dolgokat.

Inkább a homokba dugja a fejét és félremegy és panaszkodik de nem áll neki változtatni ahogy azt az érett, felelősségteljes felnőttek teszik.

El lehet válni szépen is. Nem akarod, hogy elváljanak de ez szerinted így jó? Én is elvált szülők gyereke vagyok és mindig tartottam apuval a kapcsolatot, míg élt nem volt probléma sőt! Megszűntek a cirkuszok a feszült légkör.

Én csak egyet tudok mondani neked:

Amíg nem beszélsz róla addig bizony folyamatosan feszültségben, bizonytalanságban, lelkifurdalással fogsz élni.

Állj oda anyád elé és szépen mondd el, hogy tudsz a dologról és gondolkodjon el rajta, hogy továbbra is így akar élni hazugságban vagy felvállalja magát, esetleg leül apuddal rendbe rakni azt, ami elromlott mert, amit most csinál az nem megoldás hanem aljasság. És legfőképpen ez neked is teher mert nem tudsz így az apád szemébe nézni, hogy közben a cinkosa vagy.

Mert így nem lesz igazán példakép a szemedben.

Hallgasd meg őt is hagyd, hogy elmondja a verzióját de azt sose feledd, hogy a megcsalás nem megoldás és nem helyes.

Ha lepattint, félredumál és elhajt az az ő szégyene. Nem kell rá büszkének lenned és ezt ki is mutathatod. Ha ez egy anyának nem számít....nos az mindent elmond róla.

Szerintem ebbe ne avatkozz bele. Az apukád végülis csak a nevelőapád, és a leírásodból úgy tűnik nagyon szereted. Ha elválnak akkor nem lesztek együtt, nem is mehetsz hozzá minden hétvégén, hiszen az csak vérszerinti apánál van ez így. Hagyd, hogy magától történjenek a dolgok. Ha minden így marad akkor valószínűleg nevelőapukádnak is jó így és boldog, anyukád is boldog, akkor meg mi értelme van ebbe belerondítani?

Ha meg kiderül, és összevesznek, elválnak akkor legalább nem magadat fogod hibáztatni.

Ha megbocsájt neki az még a jobbik eset a te szemszögödből. Viszont az sem lesz őszinte, mert anyukád nem saját maga áll elé, hanem a te kényszerítésed által. És ha nem jó neki a mostani helyzet, akkor úgyis megint megcsalja a nevelőapukádat csak akkor óvatosabban teszi. És ezzel sem történt pozitív változás. Tehát jobb az ilyen dolgokba nem beleszólni. Esetleg mondj annyit anyukádnak, hogy jó lenne ha nem ilyen feltűnően csalná a nevelőapukádat és hogy ez mennyire nem igazságos és ez neked mennyire nem tetszik...A többi meg az ő dolguk... szerintem!

akkor, ha nem akarod, hogy megtudja, hogy kutakodtál utána, akkor pl ha beszélgetésükben olvastál olyat, hogy találkoztak valahol nyilvános helyen, akkor mondd azt, hogy anya, múltkor, (ha mondjuk délelőtt volt az affér) képzeld volt egy lyukas órám a suliban, és kimentem a városba valamiért, és tudod mit láttam? Téged, egy férfival...

vagy csak simán mondd azt, hogy rajtakaptad őket, hogy hol és mikor meg tökmind1.

Szerintem ehhez semmi közöd..

Majd rájössz te is, hogy minden megcsalásnak oka van.

Nem így kell csinálni de mikor az embernek gyereke van de mást szeret, nem könnyű dolgok ezek.

A másik meg honnan tudod h apád nem csalja anyád? Lehet apud ügyesebb...

Szomorú a történet, és mégszomorúbb, hogy a sok hozzászóló nő, pont ugyan olyan simlis mint és téged is arra bíztatnak.

A legszánalmasabb -pár hozzászólással feljebb- aki azt írta, hogy nem számít, mert CSAK(!) as nevelőapád.

Sajnos ilyen a mai nők erkölcse...

Szia!

Egyszer én is voltam egy hasonló szituációban. Az első reakcióm nekem is a kiakadás volt. A meg nem értés... Nem tudtam elképzelni, hogy mégis miért...

Aztán leültem, és elkezdtem gondolkodni, és egyből tisztán láttam. Be kell látni a négy fal közé, és szubjektíven, külsősként kell nézni a helyzetet. Nem tudom, hogy a te szüleid mióta vannak együtt. Az én szüleim 23 éve. Mikor ez az egész történt, akkor kb 20 éve voltak már házasok. 20 év nagyon hosszú idő... Előbb utóbb a szerelem is elmúlik, és szeretet lesz belőle. Észreveszik a másik hibáját, és az egész házasságot valami egészen különös dolog tartja össze. Talán mi, gyerekek, talán az elválástól való félelem.

Egy biztos, én megértettem anyámat. Belegondoltam a helyzetébe, és nem az amerikai filmekre alapoztam. Nem váltak el. Szerintem néha-néha apu is félrekacsintott. Ameddig csak fizikai megcsalásról beszélünk, szerintem az nem nagy bűn. Addig jó, amíg nem érzelmi megcsalásról van szó... A szex lehet olyan, mint a futás... csak sport, testi öröm.

Viszont az érzelmek veszélyes vizekre sodornak...

Ülj le, és gondold végig, láss anyukád szemével, és beszéld meg vele. Mikor kettesben vagytok, utalgass, hogy tudod... vagy hogy sejted. Mondd, hogy támogatod, és hogy akármit is tesz, ő az anyukád...És te mindig mellette leszel. Emberek vagyunk, elkövetünk hibákat. Sajnos, gyerekként is néha felnőttként kell viselkednünk és helytállnunk. Ilyen az élet. Sok sikert...

és megértést