Nem tudok így felelősségteljes döntést hozni?

A helyzet az, hogy a váláson gondolkozok, mert már hónapok óta csak szenvedés az életünk, próbáljuk helyrehozni, de már nem megy. Én nem akarom, külön akarok élni a fiammal, mert ennek így nincs értelme.

Viszont! Félek, hogy ebben a döntésemben nagyon nagy szerepet játszik az, hogy beleszerettem valaki másba. Vele nem lehet semmi sem, még akkor sem, ha én elválok, mert attól ő még családos ember marad. Szóval tudom, hogy hiába leszek én szabad, ő sosem lesz az enyém. Mégis, ennek ellenére is úgy gondolom, hogy jobb nekem egyedül (mármint a fiammal, férfi nélkül), mint a mostani helyzetemben.

Talán ha nem lenne ez a férfi a képben, akkor máshogy látnám a helyzetet? Hogy döntsek felelősséggel úgy, ha nem vagyok biztos abban, hogy ha kiszeretnék belőle valahogy, akkor nem-e jobban el tudnám viselni a házasságommal járó feszültséget?

Csak sajnos nem megy a felejtés már másfél éve!