Milyen első gyereknek lenni?

13,as válaszoló, engem ugyen nem kéne lelőni, inkább csak téged, ha ilyen hülyeségeket találsz ki;)

Én nem éreztem hátrányát annak, hogy elsőszülött vagyok. Odafigyelésből elég sokat kaptam, mert jellememből adódóan elég nagyszájú és makacs vagyok, míg az idősebb húgom olyan jámbor, mint egy bárány. 3 éves voltam, amikor született, onnantól kezdve már inkább nagylányként voltam kezelve, mintsen kis apróságként, ellenben a fiatalabb húgommal, aki 12 éves, de számomra még mindig egy édes, dédelgetnivaló baba, kicsit el is lett kényeztetve. Viszont hiányzik belőlem az önzőség, amim van, azt szeretem megosztani másokkal. Nem azért, mert rá lettem kényszerítve:) Szerintem ez azért van, mert én vagyok a legidősebb. Illetve mindig én voltam az okos nagy testvér^^

Imádom a tesóimat, nem is tudom, mit kezdek majd, ha egyszer elköltözök itthonról.

Én is első gyerek vagyok, a kettőből! :)

Én nem igazán éreztem előnyét annak, hogy idősebb vagyok, hátrányát annál inkább! Mind a bulizás, mind az iskolaválasztás és minden egyéb dologban én voltam az első, én voltam a kísérleti nyúl, tesómnak ment minden, mint a karikacsapás. Ő sokkal anyásabb, így elég sok figyelmet igényelt, apám is hasonló, így én már nem akartam anyámat egy harmadik irányba rángatni, így megoldottam a dolgaimat egyedül. Nem túl sok figyelmet, törődést kaptam, kivéve ha esetleg egy-egy becsúszott rossz jegyről volt szó...

Annyira nem volt szörnyű, valahogy nem is igényeltem annyira a babusgatást, de azért nem volt jó érzés...

Mi ketten vagyunk és én születtem elsőként.A testvérem 3 évvel később.Én élveztem,hogy rajtam "kísérleteztek".

Szüleim is próbálgatták,hogy mennyit engedhetnek,mennyit bízhatnak rám.Persze azért felelősséggel is járt.Na meg a "miért én?" kérdésre kapott "mert te vagy az idősebb" válasz...Összességében örülök neki,hogy én születtem elsőként,így az öcsémnek is tudtam mindig segíteni:pl suliban mit hogyan könnyebb tanulni,vagy csak kikérdezni a német szavakat