A férjem nem hajlandó dolgozni. Hogy vegyem rá, hogy kezdjem magával valamit?

Én lefoglalom magam.

Vezetem a háztartást. Vannak ingatlanjaink és szántóföldjeink és ezeknek az ügyeit intézem. Mindkettőnknek elég betegesek a szülei aztán velük is én foglalkozom. Orvoshoz viszem őket, bevásárolok nekik, stb. Délutántól meg vacsora főzés és a gyerekkel foglalkozás.

Áááá ő az ilyen dolgokkal egyáltalán nem foglalkozik.

Még régen megbeszéltük, hogy az ilyen ingatlanos dolgokat én intézem aztán ő azóta ehhez tartja magát:)

Van egy kis panel lakásunk nemrég az egyik bérlő nagyon lelakta. Aztán egy kicsit felkellet újítani. Akkor se csinált semmit, meg is mondta, hogy őt nem érdekli. Én intéztem nő létemre minden festőt meg szakembert meg én járkáltam a barkácsboltokba is. Ő meg addig haverozott. Ilyen dolgokban csak akkor segít hogyha én megoldhatatlan problémába ütközök:) Egy másik helyen volt egy bérlőnk aki több hónappal elvolt maradva és se fizetni, se kiköltözni nem volt hajlandó. Ezt ő intézte el. De max ilyen speciális esetekben foglalkozik a dologgal.

A szülőkhöz meg a problémáikhoz pedig nem nagyon van türelme. Például az anyukája is elég nehéz esett. Minden bántás és rossz szándék nélkül mondom, hogy egy kiállhatatlan, rosszindulatú nőszemély lett így idős korára. Rengetek türelem kell hozzá.

Elég rossz már a hallása. Vettünk neki egy hallókészüléket 160 ezerért. Tetszett neki meg örült neki és azt mondta, hogy jó is. Másnap megyek és látom nincs a fülében a készülék. Kérdezem tőle, hogy hol van. Azt mondja kidobta mert nem tetszett már neki. Szószerint a kukába dobta ki és a szemetesek már el is vitték. Egy ilyenen a férjem úgy kiakadna, hogy az senkinek nem lenne a hasznára.

Meg az orvoshoz járkálás se neki való. Tehát például időpontra vinni valamelyik szülőnket az orvoshoz és 10 perccel a megadott időpont után még nem hívják be akkor képes lenne bemenni és számon kérni az orvos, hogy mit képzel magáról, hogy még nem hívták be.

Egyszer jött el orvoshoz akkor nekem kellet orvoshoz menni. Egyszer a combomba beleállt egy vasdarab és kötözésre mentem vissza és elkísért. Na mindegy. Azthiszem 3-kor kezdődött a rendelés. Ilyen 3:15 lehetett és egy csomó beteg a váróban bent a rendelőben meg a nővérek elég jól hallhatóan nevetgéltek meg beszélgettek az orvossal együtt. Nem kezdték még meg a rendelést. Egyszercsak a férjem berontott hozzájuk, hogy "Mi a f@szom folyik itt? Tea délután?". Persze nem helyes, hogy nem kezdték meg a rendelést időben, de azért nem így kellene intézni a dolgot. A mai egészségügyben sajnos az én férjem nagyon sokat veszekedne az orvosokkal, nővérekkel. Legtöbbször jogosan ugyan, de annak csak a szüleink látnák kárát. Sok problémát jobb türelemmel kezelni.

A férjem nagyon kemény és határozott. Nem tűri az ellentmondásokat. A legapróbb sérelmet is kőkeményen torolja meg. Én meg a lányaink kenyérre tudjuk kenni, másokkal szemben viszont hideg, távolságtartó és sok esetben kifejezetten ellenséges.

Az üzleti életben remekül működtek ezek a tulajdonságai, de a hétköznapi dolgokban a legtöbb esetben ezek feleslegesek és jobb a türelem. Úgyhogy szerintem jobb is, hogy nem folyik bele túlságosan az ilyen ügyek intézésebe, csakha tényleg szükség van rá:) De szerintem ezt ő is tudja:)