Félek. Mit tegyek? (bőv. Lent)

Örökbefogadtak pár éves koromban(most 20vok),rendesek voltak velem mert kiskoromban elmondták,hogy nem ők a vérszerinti szüleim.Na igen,de tudták hogy erre magam is rájöhettem volna,ahogy tudtam is kicsiként is. Érdekes hogy kicsikoromban sem érdekelt a vérszerinti anyám,rá mindig író dühös voltam,de az apámmal más volt a helyzet.Minden nap minden percben rágondoltam,ő volt a minden nekem,pedig semmit nem tudtam róla.Anyámék abban korrektek voltak hogy elmondták maguk,hogy örökbefogadtak,de utánna a többi dologról először mindenféle ürügy miatt nem lehetett beszélni,mikor meg végre igen,akkor mondtak mindent,hogy mi történt elvileg,h szegény szüleim voltak,blablabla. Nekem már a papír fura volt,mert ugye ilyenkor egy kitalált nevet írnak oda nekem is meg másnak is.nekem meg az van odaírva h apja:ismeretlen,csak anyám kamu neve van ott.Meg hogy azt mondták 1évesen fogadtak be,de papion 3 meg 5 van...Nah vissza.K fél,éve egy éve megismertem egy pasit.Együtt mentünk le a nevelőapámhoz.Már akkor állati fura érzésem volt,de legyűrtem.Azt vettem észre hogy ő van a mozdulataimban,külsőre is minden ugyanaz,max annyi h más neműek vagyunk.Az ízlésünk mindenben ugyanaz,a beszédünk,a mozgásunk.Ez neki is feltünt és fura lett.Később azt mondta h ő az apám.El kéne mennem tetsztre? Annyira tetebeszélték a fejem anyámék a kamu dolgokkal,hogy fel se merem fogni,meg félek!