Félek is a páromtól és szeretem is. Tudom, hogy el kellene felejtenem, de hogyan?

Sajnos a párom nagyon agresszív, és ugyan azt állítja, hogy sosem ütne meg, de szerintem ez bőven annak minősül. Sajnos ma reggel nagyon csúnyán összevesztünk, és egész nap nem szóltam hozzá, de ő sem kezdeményezte a beszélgetést... Aztán elkezdett pakolni, hogy a haverjához megy és hogy már nem akar velem lenni. Én pedig beszélni akartam vele, és nem akartam, hogy elmenjen, erre kiabálni kezdett, de még akkor is vissza akartam fogni, hogy ne menjen, erre válaszként úgy reagált, hogy a hajamnál fogva a földre lökött, utána a falnak, aztán kiment az ajtón, és én is kimentem bezárni, úgyhogy szép jelenetet láthattak a szomszédok, ugyanis kint is folytatta a kiabálást, aztán kintről behúzott vagyis berángatott szintén a hajamnál fogva. Szerinte ez nem számít semmit, mert csak a tényleges ököllel való ütés, a verés. Oké, nincsen látható nyoma annak, amit csinált, de nem hiszem, hogy olyan természetes lenne. Ráadásul azt kiabálta, hogy mindjárt fog egy kést és... Most nincs itthon, elment a haverhoz, de nagyon félek, hogy hazajön, nem akarom, félek tőle... De mindemellett szeretem is, és nem tudok folyton arra gondolni, hogy mi történt, hanem csak a jó dolgokra. Szeretem, ezek után is, de tudom, hogy nem szabad vele lennem és hagynom, hogy megalázzon, de hogy legyek erős??