Baj, ha már ez is megfordul a fejemben?
Ma jöttem haza munkából, mikor jött a metró átfutott az agyamon, hogy belépek alá. Persze gyorsan letettem a gondolatról, csak meglepődtem. Mert olyan természetességgel jött elő, mint amikor a lámpa zöldre vált.
Előzmények: társkeresési nehézségeim vannak. Pontosabban az, hogy a korosztályom nem olyan pasira vágyik, mint én.
Szokták mondani, hogy amikor nem keresel párt, akkor fogod megtalálni. Nyáron és ősszel nem kerestem. Nagyon jól elfoglaltam magam, társaságba jártam, mégse feleltem meg senkinek. És akkor sem mikor kerestem.
Igaz fiatal vagyok a magam 25 évével, de már sok nehézségen keresztül mentem.
És néha, bár nem mindig, igencsak lehangoló tud lenni a magány.
Főleg azzal a tudattal, hogy senki elvárásainak sem felelek meg.
5-ös voltam: igen, félúton. Pl. amikor kiugrik az illető a huszadikról és a 18.emeletnél megbánja, hogy kiugrott.
Az öngyilkosok nagyon nagy százaléka valójában nem akar öngyilkos lenni, egyszerre van benne jelen - sokszor még a tett elkövetésekor is - a halálvágy és a halálfélelem. Sok olyan öngyilkosjelöltet láttam, akit visszacibáltunk az életbe, és nagyon boldog volt (amikor már a teljes tudatánál volt és felfogta, hogy mit tett és annak mi lett volna a következménye), hogy nem sikerült meghalnia.
Nézd, ha meg akarsz halni, senki sem fogja ezt megakadályozni. Lehet, hogy egyszer-kétszer vagy ötször megmentenek, de ha kitartóan gyalogolsz a halál felé, akkor egyszer nem lesz ott senki, amikor megteszed.
(De én úgy látom, hogy neked egészen más bajod van.)
29. Vagyok:
"olyan félelmek vannak bennem, hogy mi van ha nem így alakul?
Ha kispadról nézem végig, ahogy elzaka mellettem az élet?"
Ezek a félelmeid teljesen jogosak. De amit ez ellen tehetsz nem az öngyilkosság, hanem épp az ellenkezője, Élj! Élj a vágyaidnak, az álmaidnak, csináld azt amit szeretsz, legyél azokkal akiket szeretsz- annyit amennyit a körülményeid engednek. van amit csak túl kell élni( rossz pillanatokat, rossz napokat, rossz időszakokat), hogy utánna átélhess valami igazán jót.
Küzdj és bízva bízzál:)
"amennyit a körülményeim engednek" ez a kulcsszó :)
köszönöm a megerősítést! majd ehhez tartom magam, még ha nekem nem is az a sorsom, hogy mondjuk párkapcsolatban éljek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!