Baj, ha már ez is megfordul a fejemben?

Ma jöttem haza munkából, mikor jött a metró átfutott az agyamon, hogy belépek alá. Persze gyorsan letettem a gondolatról, csak meglepődtem. Mert olyan természetességgel jött elő, mint amikor a lámpa zöldre vált.

Előzmények: társkeresési nehézségeim vannak. Pontosabban az, hogy a korosztályom nem olyan pasira vágyik, mint én.

Szokták mondani, hogy amikor nem keresel párt, akkor fogod megtalálni. Nyáron és ősszel nem kerestem. Nagyon jól elfoglaltam magam, társaságba jártam, mégse feleltem meg senkinek. És akkor sem mikor kerestem.

Igaz fiatal vagyok a magam 25 évével, de már sok nehézségen keresztül mentem.

És néha, bár nem mindig, igencsak lehangoló tud lenni a magány.

Főleg azzal a tudattal, hogy senki elvárásainak sem felelek meg.