A szülőd a fontosabb, vagy a gyereked?

Gyerek.

Kicsi még,előtte az élet.

A szülők idősebbek,ha valakit el kell engedni,őket engedném.

Egyértelműen a gyermekem.

A gyermekem gondoskodásra szorul, gyerek még, rám van utalva.

A szüleim felnőtt, önálló emberek.

Nem is kérdés.

Én is elfogadom mindkét nézetet, de olyan elgondolkodtató ez az "egyértelműen" szó...

Sajnálom a szüleiteket.

Nem kell sajnálni őket, köszönik szépen remekül vannak. Nincs rajtuk mit sajnálni. Letudták amit le kellett, élik az életüket, utaznak, kertészkednek. Boldogan élnek.

Az a furcsa ha egy szülőnek nem a gyermeke a fontos. Vannak az életben bizonyos lépcsők, ezeket meg kell lépned, mert ha nem akkor nem tudsz haladni, nem tudsz élni.

Míg gyerek voltam anyámék voltak a legfontosabbak az életemben, érdekes nekik meg ÉN, nem a szüleik. Most már szülő lettem én is, FELNŐTTEM, így változott a felállás, a gyermekem került a szívem minden szegletébe, minden gondolatom körülötte forog, anyáék másodlagosak lettek. És lám mégsem vetik a szememre, mert normális lelkületű emberek.