Önálló élet, de miből?
Én már elmúltam negyven éves, és a szülőkkel lakom. Nem nyertem, se nem örököltem pénzt, és a keresetem soha nem volt annyi, hogy abból önrészt és hitellel otthont termetesek. (bár ezt most sokan irigylik, hogy nincs hitelem)
Amikor volt párkapcsolatom, két fizetésből lehetett albérletben önálló életet élni, de az utóbbi években párkapcsolat nélkül élek, vidéken. A környékre jellemző, hogy, hol van munka, hol nincs, vagy épp a bejárás elviszi a fizetés felét, így aztán nem sok választásom maradt, mint a szülőknél lakni.
Külföld, ott van munka, de ott meg lakótársazni kellene két, három, vagy több idegen emberrel, ami nem ugyanaz, mint együtt élni a párunkkal, vagy épp egyedül a saját otthonunkban.
Szeretném már a magam életét élni, úgy és olyanra festeni a falat, az ajtókat, amilyenre az nekem tetszik, oda rakni a tányérokat, és úgy mosogatni, ami, ahogy nekem tetszik.
Egyszerűen kiborít ez a reménytelenség, és nagyon dühös vagyok a tehetetlenségtől, pedig nem élem fel a pénzem, igyekszem beosztani azt, és amikor épp nincsen munkám, akkor jól jön, hogy van némi tartalék.
Ez lenne az élet?
A külföld? A lakótársazástól ódzkodom, bár lehet, hogy igazatok van és ki kellene bírni pár évet külföldön.
Tudom, más nem agyal ezen, hanem megy:-)
válasza:Mindenben csak a kifogásokat keresed, nem vagy képes lépni, nem tudod alakítani az életed.
A saját lakás: szépen megvárod, amíg az öregeid kihalnak belőle. Lesz egy tehermentes, saját ingatlanod, ahol mindent oda teszel, ahová akarsz.
Ennyi.
A félretett pénzedből hány szakmát tanultál ki? Hány tanfolyamon vettél részt? Egyen sem!
Szakmán kívül próbáltál már elhelyezkedni? Pl. a férjem egy gyárban dolgozik, lentről kezdte, szorgalmasan dolgozott, megtanulta, amit kértek, és most nettó 180 ezret keres. Vidéken. És 33 éves. Ennyi. Ő se operátornak tanult, képzelheted.
40 éves korára lesz egy tehermentes családi háza is, jelenleg van párja, két szép és okos gyereke, van háza.
Nekem pl. másfél hét alatt sikerült állást találni. Ennyi idő alatt nem lehet felélni a tartalékokat, és megmondom őszintén: én se mindig a szakmámban helyezkedek el. Kisgyerekes anyaként örülök, ha az oviba járást megoldom. :) Valamit valamiért.
Valahogy a saját kényelmem mindig a legutolsó helyre szorul, ha munkáról és megélhetésről van szó. Megoldásokat keresek kifogások helyett.
Növeszd meg a tökeidet, és tanuld meg, hogy lehet a jég hátán megélni, ha kell. Ma a munkahelyek is ezt keresik.
válasza: válasza:Nem kifogásokat keresek, csak beszélgetek veletek és ennek a beszélgetésnek a része az érvek és ellen érvek felhozása. Igen, vannak szakmáim, öt, és dolgoztam a nem szakmámban is, ennek ellenére nem sikerült.
Én is éltem jól, pályakezdőként 1992-94ben, kb bő másfél évig a legelső szakmámban, a hívatásomban. Utána orvosilag alkalmatlan lettem rá, megromlott a látásom, így jöttek az egyéb szakmák, tevékenységek és valahogy még sem sikerült eljutnom olyan szintre, hogy megfinanszírozhassam az önálló életet.
Nézd, 30évessen még én is tele voltam lelkesedéssel, ötletekkel, ambíciókkal, de aztán, ahogy nem úgy alakultak a dolgok ahogy szerettem volna, szépem kihalt belőlem a lelkesedés. De ettől még keresem a lehetőségeket.
Azt hiszem, most már többet is írtam magamról, mint kellene.
Gondoltam érdekes lehet ez a téma és ez érinthet rajtam kívül még jó sok, más embert is.
válasza:A külföldet azért még ne vesd el! Próbálj meg keresgélni. Tudom, hogy az sem könnyű, barátnőm már többször volt kinn és nem hogy lakásra valót, de több havi albérletre valót sem sikerült összespórolni neki, pedig nem élt nagy lábon. Úgyhogy jól és szerencsésen kell választani. Érdeklődj olyanoktól, akik már voltak kint, hátha tudnak valami jót. Meg hát nem muszáj kiköltözni, csak addig kijárni fél évre, pár hónapra, amíg annyi összegyűlik, hogy itt tudj alapozni.
A többit megértem, mi is ilyen környéken lakunk. Itt alig van munka, még takarítónak is csak protekcióval veszik fel az embert, nagyobb távolságra meg nem megoldható a bejárás, olyan sz..r innen a közlekedés.
Az is megoldás lehet még, ha valami nagyobb városban találsz munkát és ott veszel ki albérletet.
válasza:Ennél azért egy kicsit aktívabbnak kellene lenned, ha valamit el akarsz érni az életben. Negyven év alatt egyszer se gondoltál arra, hogy olyan helyre költözz, ahol van munka?
Esetleg menj ki valami osztrák üdülőbe dolgozni. Ha csak szobalánynak vesznek fel, akkor is megkapod legalább a minimálbért, és még szállást, ellátást. Néhány ismerősöm, aki reménytelennek érezte az életét, kiment. Ugyan csak fél évig van munka, akkor viszont heti hét nap, napi 12 óra, magánélet nulla, de nettó 3 milliót hazahoztak. Ez esetleg kiút lehet neked is.
Egyébként meg tanulni kéne. Nem tudom, mi a szakmád, de nem lehet valami jó, ha nem bírsz belőle megélni. Egy okj viszont nem drága, és ha előbb kapcsoltál volna, felsőoktatásba is mehettél volna államin. A mai világban csakis tanulással és alkalmazkodással lehet előbbre lépni.
válasza:Köszönöm az észrevételeiteket, a válaszaitokat, amik hasznosnak bizonyultak. Jó megismerni, hogy ti mint kívül állók miként látjátok ezt a helyzetet.
Most mennem kell, mert lejár a az Internet keretem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!