Depressziós a lányom? Mit tehetnék érte?
Sosem volt nagyhangú, de lassan másfél éve nagyon visszahúzódott. Nem jár bulizni, nem cigizik, nem iszik alkoholt. Eddig jó tanuló volt (megvolt a 3as, 4es akkor is ha nem tanult semmit), de ez és a tavalyi év...Romlott az átlaga. Most lesz ugye az érettségi és úgy veszem észre, hogy nagyon ki van készülve...Nem tudja, hogy mit kezdjen az életével. Tavaly év elején kezdődtek a pánikrohamok nála. Nem akarom bántani, mert sok mindent kipróbált és megnézett, de nem talál izgalmasnak semmit. Egész nap olvas, vagy gépezik. Megcéloztunk egy egyetemet, de letojja a tanulást - megfenyegettem azzal, hogy akkor beíratom egy okj-ra, és utána rögtön megy dolgozni. Nagyon rosszul fogadta.
Tegnap viszont odajött hozzám és beszélgetni kezdtünk. Elmondta, hogy rosszul érzi magát. Mostanában mindig csak bámulja azt a könyvet és nem képes tanulni semmit. Azt is mondta, hogy motiválatlan és mindent unalmasnak talál. Amikor említettem neki, hogy pszichológushoz kellene talán menni, hátha tudna valamit segíteni, azt mondta, hogy egy év kellett ahhoz, hogy nekem megnyíljon, miből gondolom, hogy egy vadidegennek rögtön elmond mindent.
Ez nagyon mellbe vágott, nagyon utálom magam érte. Egész éjszaka nem tudtam aludni miatta.
Mit tudnék tenni a lányomért? Hogyan tudnék segíteni neki?
válasza: válasza: válasza: válasza:Győzd meg, hogy menjen el veled szakemberhez és beszéljen vele. Érvelhetsz azzal, hogy a helyzetéből ez a kiút. Vagy hogy gondolja végig, neki meghallgatni a lányod pont ugyanolyan, mint amikor a háziorvos megnézi a manduláját.
Végül mondd azt, hogy akkor is érdemes elmenni, ha nem sikerül elsőre megnyílnia. Senki nem nyílik meg és mond el mindent elsőre. De ha csak egy kicsit is előrébb tudtok lépni, az már jó.
(Egyébként én is voltam depressziós, engem a nagymamám vitt el orvoshoz, nem akartam, nem láttam értelmét. Na a doki kb. tíz perc alatt elérte, hogy csak úgy ontsam magamból a panaszaimat! :) )
válasza: válasza:A kérdésből én úgy látom, hogy te egy rettentően jó szülő vagy, és nagyon sokan hasonló anyukát/apukát kívánnának maguknak.
Legyél vele türelmes, hallgasd meg mindig, és szeretgesd annyit, amennyit lehet. Kérdezd időközönként a problémái felől, viszont ha nem mondja el Őket, akkor ne hangoztasd folyton, hogy benned megbízhat, hiszen ettől eléggé lelkiismeretfurdalásos lehet, ami megint nem tenne jót. Éreztesd vele, hogy te is megbízol benne, és néha mesélj például a munkáról, vagy hasonlókról. A nyakára viszont ne mássz - idézőjelesen - mert az meg a másik véglet.
válasza:Szerintem is be kell avatkozni.
Véleményem szerint szakember segítségével kellene keresni, és az ő segítségével kellene megtalálni azokat a célokat, amelyek kizökkentik a Lányt ebből a "tetszhalotti" állapotából.
Nem egyedi ez az eset: A ma fiatalok egyik napról a másikra, minden különösebb cél nélkül élnek, - "csak vannak", - mint megannyi, sokat látott felnőtt is teszi ezt manapság.
Szerintem érdemes időt áldozni erre, - meg kellene értetni a Lánnyal, hogy a legalapvetőbb cél csak annyi egyelőre, hogy megtaláljátok a leendő céljait, - NEM TÖBB.
Magam is nagyon problémás és depressziós kamasz/fiatal voltam - sajnos...
A szüleim (főleg anyukám) nagyon közel állt hozzám, sokat segített, meghallgatott, de az igazí problémáimat mégsem mertem elmondani neki. Valamiért olyan típus voltam(vagyok) hogy pl. a magánéletemről nem szeretek részletesen beszámolni a szüleimnek. Gyakran magánéleti problémák, pl. szerelmi csalódás adja meg a kezdő lökést a depressziónak (kamasz korban) szerintem. Nálam is ez volt a gond. Aztán elkapott a gépszíj...
És igen, egy idegennek, szakembernek én legalábbis jobban megnyíltam, (engem is evittek pszichológushoz sőt pszichiáterhez is).
Ami nekem segített: Kerestem egy olyan hasznos tevékenységet ami lekötötte a gondolataimat és az időmet. Mivel sok befektetett munka után sikereket értem el, így ettől lett önbecsülésem, ami pozitívan befolyásolta a hangulatomat. Aztán megismertem a férjemet. Azóta szerencsére elmondhatom, hogy kiegyensúlyozott feleség és családanya vagyok. :)
Néha gondolkozok azon, hogy mit tegyek, hogy a gyermekeim életében ne forduljon elő a depresszió. Arra jutottam, hogy a rendszeres munka, azaz a munkára nevelés talán segíthet. Ha megszokja, hogy feladatai vannak, amiket el kell végezni, bármilyen hangulatban is legyen éppen, az talán majd segít, hogy elterelje a figyelmét és tevékeny rendszeres életet éljen.
Leírtam a történetemet, hátha segített valamit....
Köszönöm a válaszokat!
Igazából megijedtem, hogy azt gondolja, rögtön pszichológushoz akarom vinni, ha valami baja van. Félek, hogy többet nem akar majd velem beszélgetni...
Nincs önbizalma (ebből adódóan nem volt még barátja sem), ezt tudom. Zavarja, hogy túlsúlyos (ezt 4-5 év alatt folyamatosan szedte fel). Mindig mondom neki, hogy olyan arányosan husis, de persze nem hiszi el...Ennek ellenére voltunk együtt futni, de sajnos olyan atrocitás érte őt, hogy megmondom őszintén, nekem is elment az életkedvem.
6-os...Megbőgettél. :)
Holnap vagy holnapután talán megpróbálom rávenni, hogy tényleg menjünk el pszichológushoz. Remélem sikerül rávennem.
8-as
Sokat festett, rajzolt a lányom, de ezek megszűntek. Tavaly óta nem láttam a kezében ecsetet. Egyszerűen képtelen vagyok rájönni, hogy mi történhetett...
Köszönöm, hogy leírtad a történetedet!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!