Szerintem a párom depressziós! De magának sohasem vallaná be! Mit tehetnék?

Szerintem is depis sajnos. Igen sok esetben az ilyenek nem vallják be. Nehéz is eldönteni, hogy depis vagyok e vagy csak boldogtalan, mert a kettő nem ugyanaz. Mindenesetre egy nagy beszélgetés benne megkérni, hogy menjen el dokihoz, hátha segíteni tudna, mint pozitív lépés az újra boldoggá válásához. Nem kell félnie, hogy rászokik a gyógyikra.

Én is voltam, és hű mikor elkezdtem szedni, akkor jöttem rá, hogy húú mennyire lent voltam, egyszerűen nem is épésszel gondolkodtam. Persze mikor benne voltam, tökre azt hittem, hogy az úgy normális, és boldogtalan vagyok, és a férjem sem a legjobb . Utólag örülök, hogy elviselte a savanyú arcom, és ki is jöttem belőle, és nem is szoktam rá semmi gyógyszerre és nem is szedtem sokáig. De kitisztított, normálisan tudtam látni a világot újra. Ha az ember boldogtalan, az más, azt attól még tudja, ha gyógyin is van, de tud normálisan gondolkodni a témáról legalább és dönteni.

Beszéld rá finoman, hátha sikerül. Ha más nem, ha imád, akkor tegye meg érted. Vesztenivaló nincs alapon !

Mondd meg neki, hogy visszamégy de egy feltételed van. Ez így ahogy van nem normális. Ha adni akar esélyt a kapcsolatotoknak folytatni, akkor igenis el kell menjen az orvoshoz. Együtt is mehettek. Persze ebben nem vagyok biztos, hogy téged is beengednek e, de elkisérni lehet.

Ennek a sorláncnak vess véget. Neked kell ! Te visszamégy érte, ha Ő elmegy dokihoz érted.

Nem vagy köteles ezt elviselni, és ha még zsarolni merne, akkor pedig lehet, másról van szó, el van kényesedve, és elkezdett rángatni bizony, ahogy akar, és rájött, hogy ez így működik, mert mindig együtt köttök ki.

Ha nem zsarol az akkor a komolyabb eset, mert tényleg depis lehet. Hitesd el vele, hogy ő nem tud magán segíteni, és sajnos te sem, de azzal, hogy elmegy a kedvedért megteszi ezt a lépést a dokihoz, így mindhárman segítettetek és ti ketten jól jöhettek ki belőle.

Próbálgasd. Ha nem megy, akkor pedig keress mást. Amíg nem a házastársad, addig nem vagy úgy köteles ezt elviselni. Emberileg értem, nehéz, nem is szép, de az sem, amit ő csinál. Miért te tedd magad tönkre. Még ha ő rosszul is jön ki ebből. Neked a saját életedet kell élned !

Egy depis ember soha nem vallja be azt hogy depis. Sőt letagadja, határozottan állítja hogy nincs semmi baja. Ha orvoshoz viszed a maradék életkedvét is elveszed mert azt hiszi hogy ő "hülye" és hogy a "hülyék járnak "pszichológushoz. "Ördögi kör.

Nekem egyik ismerősöm így lett öngyilkos, depressziós volt hozzáteszem ő volt a világ legfantasztikusabb embere, aztán volt egy pont, és öngyilkos lett.

Nem tudom hogy a párod depis -e de ha a gyanúd egyáltalán megvan akkor legyél nagyon óvatos nehogy baj legyen

"ő nem boldog és soha nem lesz az egyedül akar lenni, nincs hozzám kedve! Ilyenkor mindig szakítok" - az a baj, hogy ezzel a válaszreakcióval csak megerősíted benne, hogy valóban nem lehet boldog, hiszen a szeretett párja is elhagyja... Szóval, az nem megoldás, hogy amikor lent van, akkor szakítasz vele, aztán meg megsajnálod és engedsz a könyörgésnek.

Beszélj vele: mondd el, hogyan látod őt kívülről. Mondd el neki, hogy hallod, ahogy azt mondja, sz*r az élete, de te azt látod, hogy -- és itt jöhetnek azok a jó dolgok, amiket együtt átéltelek a közelmúltban, meg azok az eredményei, amik számára természetesek immár, de igazából sikerélmények korábbi önmagához képest. Persze, vannak nehézségek, mindenkinél vannak, de együtt meg tudjátok oldani, csak bízzon jobban magában és benned. Mert ez a lényeg, hogy megerősítsd abban ,hogy te mellette állsz, s nem ellene vagy.

Hogy te milyen rosszul érzed magad attól, hogy ő rosszul érzi magát - nos, dönts el, mi a fontosabb, pontosabban mi előbbre való: hogy ő vagy te érezd magad jobban? Emberek vagyunk, önzőek, hajlamosak egy beszélgetésben magunkra terelni a szót, amint csak lehet, de azt tanácsolnám, hogy amikor leülsz vele beszélgetni, akkor próbálj gondolatban az ő érzései körül maradni. Kérdezd folyamatosan az érzéseiről. Hogy mit érez most, mit érzett akkor, amikor még minden jó volt, mi változott, stb. Hagyd, hogy beszéljen, hogy maga mondja ki magának. S ami a legfontosabb: valószínűleg nincs túl sok vagy éppen jól megválasztott konkrét célja a párodnak. Egy élet csak akkor nem kilátástalan, ha van konkrét célja, s az ahhoz vezető célsorozata.

Annyit tudsz tenni tehát, hogy segíted megtalálni az életcélját elgondolkodtató kérdésekkel.

ha ilyeneket mond h csak a túlvilágon lehet boldog az annyit jelent hogy öngyilkos akar lenni. De itt álljunk meg! honnan tudjuk hogy mi van a halál után? lehet hogy semmi, eltemetik a testet és ennyi, vége a létezésnek, és nincs fény, nincs csodás boldogság csak a semmi. Ez is lehet, ugyh ne beszéljen boldogságról a halál után mert nem lehet tudni.

Nekem is az ismerősöm hasonlókat mondott, meg hogy nincs értelme az életének, holott nagyon is volt, mert azon ritka emberek egyike volt akik nagyon szerencsések voltak a magánéletbe és a munka is jól fizető volt és szerette a munkáját mert hobbija volt, tényleg nagyon szerencsés ember volt.

De valami történt vele, és az öngyilkosságot megcsinálta. És senki se tudja hogy mi volt a tettének a gyökere, csak találgatunk, de ezt soha nem fogjuk megtudni

Hogy őszinte legyek az ilyen embereknél csinálhatsz, mondhatsz bármit, mert lehet hogy nem éri fel ésszel azt hogy mi van körülötte. Próbálkozz, de ne hagyd el a párodat a bajba.

Ha megakarja úgyis megteszi, ezeknél az emberek nem látják 100%osan a dolgokat helyesen. Türelem, ez kell

Mondd meg neki, hogy nem ő az egyetlen, és most borúsan látja a világot, mert egy kis kemiai kavar van az agyában, de ez fixálható. Csak doki kell hozzá. És aki depis, az nem őrült. Ha most azt is hiszi, hogy azt hiszik mások, de miest rendbe jön, meglátná, hogy mekkora hülyeség az egész és ő is elláthatna másokat jótanáccsal majd a jövőben. Természetes, hogy ezt most nem látja.

Kérd meg érted és kész. Ne pedig itt sopánkodj, hogy nem sok esélyt látsz stb. Beszélj, cselekedj, vele, ne velünk akkor tudsz segíteni.