Egy férfi adhat egy pofont a párja gyerekének, ha az súlyosan megsérti?

Jóhogy.

Emlékszem arra a kérdésre, ami ezt ihlette - ott az a kis takony 11 éves volt, nem? Ennyi idősen tudta, hogy ez milyen aljas, alamuszi és tapló dolog, egy ilyen megjegyzés már pofonért kiált.

Utálom az erőszakot, de ha nekem mondana ilyet, bárki, legyen az kisgyerek vagy bármi, akkora pofont kapna, hogy a fal adná a másikat. Aljas kis tetű.

Szerintem ha meg burokba nő fel a gyerek akkor nem leszs belőle senki.

Egy pofon bőven belefér,mindenki kapott már egyet,és nem halt bele:pofonról beszélünk nem ütésről vagy verésről.

Kedves 50% Anyuka!

Itt osztod az észt hogy mekkora ocsmányság felpofozni egy gyereket.Nos ebben az esetben bele kell hogy férjen egy pofon,mert a gyerek honnan fogja megtanulni hogy hol van a határ?ha ezért nem kap semmi büntetést csak rosszabb lesz mert ő ezt látja hogy bármit megtehet,mert a tettinek nincs következménye.

Egy pofon nem csak a tiszteletet vívja ki,hanem nevel is.Ha már valaki erősebben ököllel üt,vagy veri az már elítélendő!

Érdekes info ezzel kapcsolatban:Régebben az iskolákban megengedett volt a fenyítés.Mostanság voltál iskolában?Tudod mi folyik az órákon?

Időpont ma 10:59

Amikor kisebb voltam, nem egyszer megesett, hogy kaptam egy-egy pofont.

Jogos volt? Abszolút.

Neheztelek rá a szüleimre? Cseppet sem. Inkább jogosnak tartom, mert egy makacs, szemtelen kölyök voltam. A rendszeres verés szánalmas, de amikor valaki átlépi azt a bizonyos vonalat... És a kérdésben említett gyerek átlépte.

És hozzátenném, hogy azért, mert néha kaptam egy teljesen jogos sallert, nem fordítottam hátat a szüleimnek, és nem is fogok.

Kedves Zabmester (26-os 18.50-kor)!

Teljesen mindegy, hogy az ember MIÉRT ad pofont. Az eröszakot büntett, még akkor is ha a közös hàztartàsban/otthon történik. Teljesen mindegy,

hogy az édesszülö vagy a mostoha szülö üti meg a gyereket. A pofon az pofon. Egy gyerek az nem felnött. A tragédiàkat - pl. édesapja elvesztése - nem ugy dolgozza fel, mint mi. Mint irtam, szerintem nemcsak mélységesen buta emberek ütik a védtelen gyereket, hanem a magànéletben és/vagy a szakmai életben sikertelenek is.

A ``Majd én megmutatom!``-Tipus. A szeretetet, a tiszteletet NEM LEHET kieröszakolni, sem szoval, sem tettlegességgel. Aki üti a gyerekét (sajàtjàt vagy

neveltjét) ugy làtja, hogy sikert ért el: a pofon elcsattanàsa utàn nem szol a gyerek, elnémul.

Igen, nekem volt IGAZAM, jol csinàltam, ez volt a helyes - gondolja a felnött. Na de miért nem szol a gyerek? Mert kiszolgàltatott helyzetben megalàzzàk, eröszakot követnek el rajta. Feltehetöleg nem fog többször visszaszolni, de nem azért, mert TISZTELI a szülöjét, hanem mert fél töle. Ez nagy különbség. Bizom, benne, hogy a többség megérti a különbséget. A szülö KÖTELESSÉGE - ha màr gyereket nemzett -, hogy a gyerek testi és lelki fejlödését biztositsa. Az eröszak nem szolgàlja a fiatal lelki fejlödését, éppen ezért büntetendö cselekmény. Aki fiatalkoruként olvassa e sorokat, ne engedje meg vagy hozzon segitséget àllami intézményektöl! (Akkor is, ha CSAK EGY POFON csattant el.) Ah! Nekem nincsen ellenségem. Csak ellenfelem. A sportban és a tàrsasjàtékban.

Kedves 25-ös (tegnapelött 14.15-kor)!

Nem, nem tudom mi folyik az oràkon. Te még àltalànosba jàrsz? Én ``nem osztom az észt``, bàrcsak lehetséges volna! Egyesek azonban kimondottan immunok a humànis viselkedésformàkkal és a törvényjog fejlödésével szemben. Nem osztozom a nosztalgiàdban: ``Régebben az iskolákban megengedett volt a fenyítés.`` Tévedés. Nem volt megengedett. Csak nem volt törvényrendelkezés rà (jogszabàly), hogy nem megengedett. Nagy különbség. Ja. Régebben a tyuklopàsért levàgtàk az ember kezét. Régebben a vàlàs büntett volt. Régebben... Sorolhatnà az ember. Te is tudod, hogy a XXI. szàzadban élünk. Lassan kezd az ember ràjönni, hogy az eröszak nem MEGOLDÀS. Nemcsak otthon, a négy fal között, hanem kint az utcàn is, màs vàrosban, màs orszàgban, vagy màs földrészen is. Azt màr régebben tudjuk, hogy mi különbözteti meg az embert az àllattol. De még mindig vannak olyanok, akik nem értik, hogy a gyakorlatban ez mit jelent. Nem tudom, hogy te hàny éves vagy. Ha még fiatal (felnött), akkor nem csodàlkozom a vàlaszodon. Söt, meg is értem. Elég szomoru, ha ma egy tanàr a matek-magyar szak mellé még az eröSZAK-ot is vàlasztja. Az ilyen nem valo tanàrnak. Szégyen sajàt magàra nézve is és a iskolarendszerünkre is. ... tul könnyü bejutni az egyetemeinkre. Ha felnött vagy, jogodban àll azt gondolni, amit akarsz. Ha megnézünk néhàny europai orszàgot, ahol az emberek jobban élnek, és elégedettebbek, mint mi, gondolod, ez a véletlen müve? De azért irigyeljük öket, igaz?

Szerintem a magyar-matek szak mellé jól állna az erőszak.:)

Nem kifejezetten erre gondoltam hanem arra hogy a diákok hogyan képesek viselkedni egy kettő tanárral ,láttam már olyat is hogy sírva rohant ki az óráról a tanár,na mindegy ,mert erről is lehetne regényt írni.

Szerintem egy traumát átélt gyerek akinek meghalt az apja nem hiszem hogy pont ezzel fog jönni hogy jó hogy meghalt az anyád v. apád.Ha reakcióból nem kap egy nevelő pofont,akkor miért kellene félnie hogy legközelebb is ilyeneket mondjon?Gondolj bele hogy büntetésként elveszel egy játékot,ő ebben nem fog olyan fájdalmat érezni amit meg is jegyez.Elmegy ugyanezt egy idegennek elmondja egy picit kamaszként és azt hiszi hogy úgysem bántják mert nincs következménye aztán lehet hogy emiatt fogják mondjuk félholtra verni,vagy neadjisten meg is ölik érte véletlenül verés közben.Minden nevelésben kell egy apró fenyítés,tudom nem spártában vagyunk vagy a katonaságnál,de valamivel még is csak jól lehet nevelni,ha már bizonyos módszerek nem működtek.Szóval azért ne nevezz senkit se butának ha egy pofont mert adni a gyerekének.Ha Én lennék a kérdésben a mostoha ,lehet hogy adtam volna a pofont,lehet hogy az anyjával elintéztem volna a dolgot,de akkor is kapott volna az anyjától ha pedig ilyenért nem kap büntetést akkor átgondolnám a kapcsolatot az anyjával is,mert ha ilyet kimer mondani egy gyerek ott már problémák vannak a neveléssel is és ezért bele is fér a pofon.

Engem gyerekként pofoztam már fel és jogosan,így utólag belegondolva,nem nagy ügy,ugyanolyan kapcsolatom van a szülőkkel,nem sérültem lelkileg max megtanultam hogy hol a határ,lehet ha nem kaptam volna a pofont akkor gonoszabb is lettem volna.

Még valami:Nem vagyunk különbek az állatoknál!Ugyanúgy élünk,ugyanúgy halunk.

A 29. válaszadonak:

``...láttam már olyat is hogy sírva rohant ki az óráról a tanár...``

Az ilyen ember nem tanàrnak valo. Keressen màs szakmàt.

``Még valami:Nem vagyunk különbek az állatoknál!Ugyanúgy élünk,ugyanúgy halunk.``

Sajnàlom, ha te igy érzel és gondolkozol az emberi fajrol.