Na, akkor most hogyan tovább?

Nem azt mondom, hogy hagyd el, mert ebbe semmi beleszólásom nincs, de én már rég megtettem volna...

Egyértelmű, hogy nem így szeretnél élni 25 évesen.

Azt is megértem, hogy nehéz munkát találni, de milyen hozzáállás már, hogy nem költözik vidékre se külföldre??

Most nagyon csúnyán hangzik, amit írni fogok, de ez a férfi csak lehúz téged. Egyszerűen nem tudtok egyről a kettőre fejlődni!

Ha nem szeretnéd otthagyni, mert szereted, akkor adj neki pár hónap ultimátumot. Hátha a "bekeményítésre" változtat.

Azt nem értem, hogy neked miért alternatíva a vidékre, szülőkhöz költözés? Egyrészt lehet, hogy ő vidéken könnyebben találna tanárként állást, ha igaz, hogy keresik a tanárokat, de te? Te nem valószínű. Tehát akkor ugyanott lennétek, egyikőtöknek nem lenne munkája, vagy csak elég silány. Ráadásul most, hogy előléptettek, egyre jobban keresel, tényleg nem értelek, hogy most akarnál elköltözni vidékre, ahol kezdhetnéd elölről a munkakeresést, és ki tudja találnál-e ilyen jót, mint ahol most vagy. Ott megint új lennél, ezen a helyen meg legalább már ismernek, bejáratott, megbízható munkaerő vagy. Jelen esetben csak egyikőtök munkanélküli, költözés esetében meg kapásból mindkettőtök az lenne.

Bár nem tudom hol van az a vidék? Be tudnál járni mindennap a jelenlegi munkahelyedre ingázással? De ez sem túl jó, ha sokat kell utazni egy nap.

És azért sem jó a szülőkhöz költözés, mert az csak újabb konfliktusforrás. Egy 31 éves felnőtt férfi nem arra vágyik, hogy több év szülőktől való függetlenség után majd alázatosan, megtűrt személyként anyós-apósnál lakjon.

Ez neked sem jó, furcsa gondolkodásmód az is számomra, hogy te elvileg felnőtt nőként jól éreznéd magad a szüleiddel egy házban. Úgy hogy belelátnak az életetekbe, még szexelni se tudnátok rendesen.

Az meg főleg érthetetlen nekem, hogy 2 hónap munkanélküliség után többen a szakítást ajánlják... Szép kis kapcsolatotok lehet (ezt a válaszíróknak írom), ha két hónap munkanélküliség után dobnátok a párotokat. Ha ilyen labilis egy kapcsolat, eleve nem kell együtt élni.

Régen sem volt egyszerű két hónapon belül munkához jutni, pláne nem most.

Neki ez így baromi kényelmes, kvázi eltartod, ő meg ígérget vég nélkül, de tenni akarás nuku. mondd, hogy tudsz férfiként kezelni egy ilyen tehetetlen embert?

gondolom tanári diplomája van, mehetne kilincselni iskolákba állásért. vagy bárhová, ahol munkaerőt keresnek. a diplomások amúgyis jobb eséllyel indulnak az interjúkon mint az, akinek csak érettségije van.

ki kell neki adnod az ukázt, h keressen munkát. minden nap 10 CV-t küldjön a neki megfelelő helyekre, illetve mindenhova, ahol elég a végzettsége. ha így sem talál állást, akkor az nem a te hibád, nem a munkáltatóké, hanem az övé. nyáron 1 vacak érettségivel és némi releváns munkatapasztalattal 2 hónap alatt találtam egy elég korrekt állást. nem dúskálok a milliókban, de nem is élősködök a páromon.

kérdezd már meg tőle, h nem sül le a bőr képéről, h a barátnőjén parazitáskodik?

semmi mást nem kéne tennie, minthogy leül a Profession elé, és bújja a hirdetéseket, motivációs levelet ír, fullos CV-t szerkeszt. ehhez még diploma sem kell, nekem is sikerült.