Hogyan "neveljem" át a páromat arra, hogy tartson rendet a lakásban?

Hú, hát nálunk éppen fordítva volt: amikor összeköltöztünk, a párom volt a rendszeretőbb (ő a férfi, én a nő). A lakásban volt neki is és nekem is egy-egy külön sarok, ahol munka után még otthon dolgoztunk, oda a másiknak nem volt bejárása - épp azért, hogy ne pakolássza el a másik dolgait, amik kellenek a munkájához. Jól meglepődtem, amikor egy idő után feltűnt, hogy az ő dolgozósarkában minden szépen elpakolva, rendben áll, nálam meg szótárak, cetlik mindenhol, ceruzák, tollak szanaszét... Megpróbáltam megváltozni, ebben ő is segített.

A takarítással nem volt gond soha, szépen ki tudok takarítani, csak valahogy pillanatok alatt káoszt is csinálok magam körül, aztán kezdhetem előről.

A párom észrevette az erőfeszítéseimet, mindig megjegyezte, hogy szép rend van nálam is (amikor azt volt) és mennyivel kellemesebb így a dolgozószoba hangulata... jól esett.

Azóta eltelt pár év, továbbra is együtt élünk, én meg szépen lassan megszoktam, hogy pakoljak el magam után és most már egészen jól megy :)

Egyszóval: nálam az használt, hogy nem szidott le, de jelezte, hogy kicsit rumlis vagyok és amikor megpróbáltam ezen változtatni, nagyon pozitív visszajelzéseket adott mindig és soha nem veszekedett velem emiatt.

Végre egy emberi hang! És nem az "én majd jól megmondanám neki" stílus.

Öröm olvasni, hogy van, aki szereti és egyben tiszteli is a párját, ezért kultúráltan meg tudják a problámákat oldani egymásközt és nem a másikon átgázolva, legyalázva, minha egy bugyuta kölyök volna.

Mindenki azt hozza magával,amit otthon látott!

Úgy viselkedik,amilyen neveltetésben részesült!Ha nem követelték meg tőle a rendet/helyette elvégezték,akkor ne csodálkozz :)

Amúgy az én kedvesem is ilyen,viszont rengeteget dolgozik(07-19h),így vhol megértem :)

Kitartás!!!