Hogyan "neveljem" át a páromat arra, hogy tartson rendet a lakásban?

"ott boldog lehet" ---ez aranyos :D

Egyébként jókat nevetek,az éjjeli szekrénybe gyűjti a zoknikat? :))))) Ilyet kitalálni sem lehet :D

Egyébként én is hasonlót tennék,nem pakolnék el utána és hagynám,hogy ne legyen tiszta cuca és tiszta pohara,talán leesne neki,hogy az nem isteni ajándék,hogy valaki mindig elpakol utána,hanem tenni kell érte. Sok sikert mindenkinek és kitartást! :)))

Akkor én leírom neketek, csak hogy irígykedjetek, az én párom szereti a rendet. Még én lepődtem meg, mikor mondta, hogy azt szereti, ha minden a helyén van. :) Ha előszed valamit, el is rakja. Persze azért nem tisztaságmániás. Szerintem én még rendetlenebb vagyok, mint ő. :)

Sajnos ahogy tapasztalom, nem nagyon fogod tudni megváltoztatni az ilyen embert. Hiába nem raksz rendet, hogy vegye már észre magát, az is lehet, hogy nem fogja zavarni. :) Sok sikert.

Örök harc lesz ez köztetek,mert ha nevelhető lenne,akkor már értett volna a szóból,és az elejétől fogva csinálná ezeket a dolgokat.A tesóm férje pl vasal,főz,szőnyeget pucol,no nekem ez már kicsit bu@is...

Egyébbként az éjjeliszekrényes vagyok,most már csak elé teszi,hogy lássam hol van!!!:)))

Van egy 7 éves fiunk is,dettó mint az apja,ez genetika szerintem.

De azért imádom őket!!!

Az én férjem is azt mondta, mikor megismerkedtünk, hogy ő szereti a rendet! Azóta ez szállóige nálunk, mert azt elfeledte hozzátenni, hogy nem ő csinálja...

Amúgy neveni már ne akard, csak a felesleges veszekedések számát szaporítod vele. Hasonlóan hozzád, akkor érzem jól magam, ha minden rendben van körülöttem a lakásban. De! A házasságunk majdnem kudarcba fulladt egy olyan kétéves időszakban, amikor én dolgoztam + túlóráztam + maszek munkát végeztem + továbbtanultam. Na, gondolhatod, hogy itt be kellett volna a többieknek -kamasz lányom, férjem- is segíteni. Ímmel-ámmal megtették, de nekem "precízmancinak" nem volt elég. Az állandó feszültség, vita már tényleg odáig fajult, hogy a váláson gondolkodtam. Aztán észbe kaptam. Hát hülye vagyok én? Azért hagyom tönkremenni az egyébként jó házzasságomat, mert nem áll glédában otthon minden? Mert poros a polc? (Megjegyzem törölgettek, de fele valahogy ott maradt...)

Szóval én is engedtem. És valóban, ha nem tetszik valami úgy, ahogy ők hagyták, hát megigazítom, de csak akkor, ha időm, kedvem van hozzá. Muszáj kompromisszumot kötni a másikkal, ha szeretjük és egyébként jó vele élni. "Nevelni" csak a gyereket lehet, férjjel egyenrangú félként egyezségre kell jutni, ellenkező estben lekezelőek leszünk.

Ha elfogadsz még egy tanácsot: csodát ne várj, de a legkisebb változást is vedd észre és dicsérd!