Ha apósod kórházba kerül, ahhoz van közöd? Mit kell tenni, hogy ha a párunk édesapja kórházba kerül?
Mármint, nem úgy közöd, hogy miattad került oda. :)
13 éve vagyunk együtt a párommal. 6 éve házasok, 5 éves a legnagyobb gyerkőc.
Após kórházban.
Telefonált a párom délelőtt, hogy bemegy a kórházba, mert telózott a testvére megijedve, hogy nagyon-nagyon rosszul van az apukájuk.
Besiettem én is rá egy órára. Érdekelt is, hogy mi történik, meg gondoltam, jól esne a páromnak, hogy ha bajban mellette vagyok.Nem mellesleg orvosi ügyekben már sokat intézkedtem életemben, ezért gyakorlottabb vagyok kérdezésben, intézkedésben.
Pld 5 perc alatt előkerítettem a dokit és tudtunk vele beszélni, ami, a páromék akkori elmondása szerint nekik már órák óta nem jött arra orvos, ezért nem sikerült .
A nap vége az lett, hogy minek ütöm az orrom olyanba, ami nem rám tartozik, senki nem hívott engem oda és nem is mondja el, hogy ma még miket intéztek, melyik orvos mit mondott, mert ehhez nincs közöm.
Akkor ezek szerint mégsem tartozom a családhoz?
Ha ez a normális, akkor én beteges vagyok, hogy érdekel, hogy apósom jó kezekben van-e, hogy hogy van?
Nálatok ez hogy van?
Hogy ha hátrahúzódva csak félfüllel kell odafigyelni ilyenkor ,akkor azt, hogy kell csinálni, hogy az embert ne érdekelje?
Após picit jobban van már azért asszem.
Köszönöm, hogy írtatok.
Az előzményekben az volt, hogy 2,5 napja bent volt a kórházban Apósom. Mikor jöttek haza ( Párom és a tesója) kérdeztük Anyósommal ( kerekesszékes, nem jár ki a lakásból), hogy hogy van, ki az orvosa, mit mondanak, mit vizsgálnak. Kb azt mondták, hogy valakivel váltottak pár szót, de azt se tudják, hogy ki a kezelőorvosa, hogy mit kap és mit csinálnak bent vele nem tudják és kb egy hét míg bent lesz.
Majd másnap jött a teló, hogy rohanjon, mert itt a vég, mindenhonnan dől a vér apósomból és a sógoromnak csak ennyit, mondanak a nővérek, hogy ez nem nagy baj.
Ekkor gondoltam, hogy bemegyek én is, hogy a párom ne legyen egyedül. Nem azért, mert butának érzem, aki nem tud intézkedni, hanem azért, mert ha az Apámmal lenne ilyen, akkor is mennék. Mire odaértem, szerencsére apósom már jobban volt.
Az én születési családomban, amikor valaki kórházban volt, nagyon odafigyeltek a rokonok egymásra.
De úgy látszik, ebben a családban tudnom kéne, hogy hol a helyem és, hogy ez nem így van, ha nem vagyok vérrokon, akkor csak egy nem is tudom, hogy ki vagyok.
Mikor bementem, mondták a Páromék, hogy majd estefele, ha visszajönnek, akkor majd keresnek egy orvost, mert most nem tudtak eddig beszélni senkivel. Kérdeztem tőlük, hogy ki a kezelőorvosa, de nem tudták.
Beszéltem pár szót apósommal, örültem, hogy jobban van. Láttam, amit ők nem vettek észre, biztos idegesek voltak vagy nem tartották fontosnak, hogy véres az ágynemű, a pizsama, ami rajta van, alul felül és az ágy mellett is véres ruhák. Fogtam a ruhákat és elraktam, hogy hazahozzam kimosni. Aztán elindultam. Miközben eljöttem a nővérpultnál, megkérdezem, hogy ki a kezelőorvos, hogy szegények ezzel is előrébb legyenek, legyen valami hasznom nekem is és tudják majd név szerint, hogy kit keressenek. Kérdeztem a nővért, hogy tudnának-e tiszta ágyneműt adni vagy hozhatok-e be. Mondta, hogy van elég, tud is adni egyet, és elment áthúzni Lehet, hogy ez is baj volt, mert így mozgatni kellett apósomat meg nekik lehet, hogy jó lett volna véresen is. .A doki pont a közelben volt. Szóltam a Páromnak, kellett pár percet várni, és tudtunk vele beszélni. Mint utóbb kiderült, ő már beszélt vele előző nap, csak nem kötötte itthon az orromra, mert úgyse rám tartozik és mit terheljen vele engem…bár mi itthon közben Anyósommal frászban voltunk, hogy nagy baj van-e vagy nemannyira.
Én így éltem meg.
Hát ez igazán szomorú, hogy így reagáltak.
Nyilván stresszesek, de számomra abból, amit tettél, csak a jóindulat süt.
Ha az én édesapám lenne kórházban, és magam alatt lennék, nagyon hálás lennék, ha a férjem ilyeneket elintézne helyettem, mert lehet, hogy én gondolkodni sem nagyon tudnék az aggodalomtól...
Természetesen van hozzá közöd, hiszen azzal, hogy férjhez mentél a fiához, rokonná váltál.
A csekvésed helyes volt és jól tetted, hogy gyorsan cselekedtél.
Ami miatt ki lehetnek akadva, az nem a tényekről és a szemmel látható valóságról szól, hanem a mögöttes pszichológiai játszmáik felrúgásáról.
Pl. egy olyan játszma lehetséges, hogy apuka panaszkodik, hogy nincsen jól, és a többi családtag ennek megfelelően van "drótozva". Mindenki játssza a kis játszmát végig öntudatlanul - te pedig jössz és felrúgod az egészet (nagyon okosan!) azzal, hogy elviszed orvoshoz. Játszma vége.
Sok játszma létezik, és te valamelyiket felrúgtad, ezért van a családi felháborodás. Ha most kiderül, hogy apuka valóban beteg, akkor azért, ha pedig az ellenkezője, akkor azért.
TE nem vagy hibás! Te azt tetted, ami a leghelyesebb volt. Azon érdemes elgondolkodni, hogy milyen életed lesz olyan csládban, ahol egészen más lelki minták szerint élsz, mint ők...
"bátyám mintha a páromé is lenne. Nem hogy közöm, de kötelességemnek érzem, ha bajba kerül bárki a családból segítsem."
Ez így van helyesen, és nagyon szép dolog. De nem jelenti azt, hogy bemegyek, és átveszem az irányítást, ha nem az én dolgom, még akkor sem, ha én olyan ügyes vagyok, meg tűzrölpattant. Ez az, ami visszatetsző.
Családfüggő.
Nálunk amit te csináltál,normális lett volna,onnantól,hogy már nem csak együtt járó pár,hanem együtt élve,onnantól családtag,ugyanolyan jogokkal mint a vér szerinti családtag (ne menjünk bele a hivatalos jogba).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!