Hogy intézitek az anyagiakat?

Amikor összeköltöztünk, a férjemnek stabil, jó keresete volt. Nekem jutalékos munkám, ami eléggé "változatosan" hozott pénzt. Utólag kiszámoltam, hiába jött be néha akár milliós jutalék, éves szinten 6-700.000 ezret kerestem, ami lófütty. Gyakorlatilag eltartott, mert a bevételem nem sok mindenre volt jó.

Azóta szerencsére én is kaptam jól fizető munkát. Most azt csináljuk, hogy az én fizetésemből élünk, az övét félretesszük (másfélszeresét keresi a fizetésemnek). A számlámhoz mindkettőnknek van kártyája.

Bár én rendszeresen elfelejtem a PIN kódomat, úgyhogy készpénzt tőle kérek, ő szokott levenni a számláról.

A legszebb az volt, amikor a két tökegyforma kártyát véletlenül összecseréltük, őt meg nem akarták kiszolgálni, mondván női nevű kártya nem lehet az övé. Egyetlen eset ez volt, amikor kénytelen volt kölcsönkérni, hogy legyen nála pénz.

Ez attól függ, milyen a kapcsolatotok, az igényeitek és az anyagi helyzetetek. Mi például úgy csináljuk, hogy alapvetően mindent a párom fizet, és kb. minden harmadik-negyedik bevásárlást én. Ennek két oka van: egyrészt az ő jövedelme nyolcszorosa az enyémnek (ha teljesen eltartana, még akkor is maradna félretett pénze, így is minden hónapban 150 ezret betesz a bankba), másrészt az igényei is magasabbak. Pl. én magamnak megvenném a 120 Ft-os akciós teszkós spagettit, neki a 400 Ft-os Gyermelyi kell, olcsóbbat nem eszik meg. Így nyilván Gyermelyit veszünk, de nem is lenne jogos, ha a felét kifizetném, hiszen ő akarta azt venni.

Ha azonos lenne a jövedelmünk, akkor feleznénk. Illetve csinálnánk egy számlát a közös kiadásokra, oda utalna mindenki ugyanakkora összeget, abból mehet a lakás, kaja, a maradékból lehet külön gazdálkodni.

De olyat is hallottam, ahol az egyik fél a rezsit fizette, a másik a kaját.

Az exemmel pedig közös kasszán voltunk, de ott sajna mindig mindkettőnk számláját lenulláztuk, szóval nem is lett volna értelme számolgatni.