Most már tuti egyedül fogok meghalni. Mit csináljak már?

jaaaj, édes vagy, de semmi okod az aggodalomra!

tudod, én 16 évesen nem elég, hogy lúzer, de még kövér és csúnya is voltam. :) a legutolsó csövesnek nem tetszettem, nemhogy az épeszű, helyes fiúknak.

egy idő után már nem is foglalkoztam vele. inkább tanultam, sportoltam, építettem az imidzsemet :)

idővel megtaláltak azok a fiúk is, akikkel jól kijöttünk, szerelmes lettem, viszonzottan. megérte várni. igaz, az első kapcsolatom 1 év után véget ért, de szinte csak szépet és jót tudok róla elmondani.

a párommal immáron 5 éve együtt vagyunk, minden csudajó, tervezzük a babát, együtt élünk, nagyon jól megértjük egymást :D

érthető, h nem szeretnél kilógni a sorból, hogy nehéz, mikor a barátnőid arról mesélnek mit csináltak a pasijukkal. de ilyenkor ne irigykedj, inkább figyeld meg, h ők mit csinálnak jól, mit rontanak el. ezt is hasznosítani tudod később a saját párkapcsolatodban. nekem pl. ezek a beszélgetések sokat segítettek a későbbiekben felismerni, ha láttam, h nem olyan fiú közeledik felém, aki hozzám való.

Szia!

Totál így vagyok én is, de azért nem tartom annyira rondának magam :D Ne vedd tolakodásnak, de ha van kedved ismerkedni, akkor írhatnánk :)

93raven@hotmail.hu

Hali! :)

Sok mindenben hasonlít az én helyzetem is az általad leírtakhoz, mondjuk én még csak tavasszal töltöm a 16-ot.

Körbenézek, és azt látom, hogy körülöttem szinte mindenkinek volt már barátja, mindenki volt már szeretve, esetleg jelenleg is van mellettük valaki. Arról nem is beszélve, hogy igen, már-már szégyenkezem, mikor a család megkérdezi, mi van a fiúkkal, mert mindig attól tartok, hogy mikor kezdenek el arról pletykálni, hogy leszbikus van a rokonságban. ^^"

Egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy mi lehet velem a baj. Átlagos lánynak tartom magam, szóval még csak ronda sem vagyok (legalábbis remélem ^^"), és nyilván van egy csomó rossz tulajdonságom is, ahogy mindenki másnak, csakhogy azt vettem észre, hogy másokban szintén viszontlátom akár a saját rossz tulajdonságaimat is, és nekik mégis van barátjuk, őket mégis szeretik. Gondoltam arra is, hogy esetleg a jó tulajdonságaim nem elég jók ahhoz, hogy ellensúlyozzák a rosszakat, hogy nem vagyok elég szerethető. Akkor gondoltam arra is, hogy nem vagyok elég feltűnő, ezért nem vesznek észre (mondjuk ez igaz is tulajdonképpen). Szóval miután hiába vártam, hogy valaki végre rám is felfigyel, én is eljutottam arra a szintre, mint te, hogy már a pokolba kívántam ezt az egészet. Mikor már azt mondtam, hogy miért nem tudnak engem is szeretni, a fenébe is!

Aztán rájöttem, hogy mindvégig egy dologra nem gondoltam. Arra, hogy nincs velem az égvilágon semmi gond.

És szerintem pont ez a helyzet veled is. :)

Valószínűleg egyszerűen csak nem jött még el a mi időnk, gondolok itt arra, hogy még nem talált ránk az, aki pont hozzánk való lenne. Szóval ne aggódj, szerintem már nem kell sok Valentin napot egyedül töltenünk. ;) És hogy a kérdésedre is válaszoljak, kizártnak tartom, hogy egyedül fogsz meghalni. :)