Mit tegyek hogy az öcsém elfogadjon?

1.vagyok

"felajánlottam neki hogy kiveszem a töltényt a pisztolyból és meghúzhatja a ravaszt"-na nem erre gondoltam, hanem arra hogy vidd el lőni.

De úgy érzem a válaszaidból, hogy korábban sem voltatok jóban, akkor most miért erőlteted hogy nagy barátok legyetek? Oké, hogy neked most ez az életed, meséled a sztorikat a vasárnap ebédnél, és az ő sztorijait meghallgatja valaki? Lehet inkább féltékeny, hogy te vagy a család középpontjában. Oké, hogy ez neked élmény, de ha ő nem akarja, akkor nem kell ráerőltetni.

Semmit. Ez nem a te problémád, hanem az öcsédé. Ha ő nem képes megemészteni, hogy te a nővére vagy, hogy mi a foglalkozásod, hogy hogyan élsz, az az ő baja.

Esetleg az anyáskodást ne keverd össze a rendőr-léttel, azaz pl. ne menj elé a suliba. De semmiképpen sem szabad pedáloznod neki, mert az a munkádat is rombolja, és a tetsvéred előtt sem leszel jobb fényben, ráadásul az önértékelésedet is tönkretszi.

Jaj...17 éves! Miért kell elé menni a suliba? Nem talál haza egyedül? Ugyan már...

Az a baja a tesódnak, hogy te egyszerre akarsz az anyja és az apja lenni, de a testvére vagy - nem csoda, ha megzavarodik és zavarában inkább lerúgna téged, sem hogy elfogadjon. 17 éves, lázadó kamasz. Te nem emlékszel erre a korra? Hagyd békén! Ilyenkor ez a legjobb. Majd ha hiányzol neki, ő megkeres téged.