Ti is csak egy utánfutónak vagy másodiknak éreznétek magatokat? Hogyan dolgozzátok ezt fel?

Abszolút meg tudlak érteni, mert én is ilyen vagyok. Gyerekkoromban mindig úgy képzeltem, hogy majd ahhoz a férfihoz fogok feleségül menni, aki elveszi a szüzességem. Bírtam is 12 évig mellette, de aztán úgy döntöttem, inkább feladom az elképzelésem, mert túl rossz kapcsolat volt ahhoz, hogy az ideológiám miatt egy életet leéljek vele.

Már három éve mással vagyok, de nagyon rossz érzés, hogy hiába imádjuk egymást, ott a tudat, hogy nem az elsők voltunk egymásnak és ettől valahogy úgy érzem, mintha nem lenne olyan értéke az egésznek.

Pont ezen gondolkodtam az utóbbi hetekben, amit írsz, hogy el nem tudnám képzelni ezt a helyzetet.

Teljes mértékben megértem a problémádat, a gyermekáldás nagy dolog és neked mivel még nem volt benne részed, nyilvánvalóan te szeretnél az lenni a párodnak, aki elsőként ad neki ilyen örömet. Valószínűleg úgy érzed, hogy már nem tudsz neki újat mutatni, mert mindent megkapott egy másik nőtől.

Nem a rossz érzéseket akartam táplálni benned a fent leírtakkal, csak ahogyan olvastam a soraidat, szinte magamra ismertem. Ettől függetlenül teljes szívemből kívánom, hogy túllendülj ezen, ami biztos menni fog, hiszen ahogyan írtad, nagyon szeretitek egymást.

31/N