Kezdőoldal » Családi kapcsolatok » Egyéb kérdések » 40 feletti nők, akiknek...

40 feletti nők, akiknek hosszú küzdelem után sem lett babájuk, hogy dolgozzátok fel?

Figyelt kérdés
Csak 40 feletti nők válaszát várnám, segítenétek tanácsokkal, hogy ne legyen ennyire nehéz, hogy éljem túl?
2012. okt. 9. 02:29
 1/8 anonim ***** válasza:
97%
22évesen mentem férjhez és 38 éves koromig küzdöttünk,Műtétek,lombik stb,de sajnos nem sikrült akkor azt hittük vége a világnak,Majd ügy döntöttünk örökbe fogadunk.most vagyok 45éves és van egy 4 éves kislányunk akit 2 éve kaptunk a sorstól.A legédesebb tündér a világon,és van egy 5 hónapos kisfiunk akit én szültem.De,hogy lehet még én sem tudom!!Talán elmult a stressz.Most kétszeres anyuka vagyok.Ne add fel,attól még,hogy nem te hordod 9 hónapog attól még anya lehetsz.Persze ha akarsz.
2012. okt. 9. 06:14
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/8 anonim válasza:
94%
Én is úgy születtem 17 év próbálkozás után, hogy tesómat kihozták nevelőből és utána úgy voltak vele, hogy úgy sem lesz gyerek így hát nem védekeztek és az első alkalmakkor meg is voltam :)) 17/F. Anya 55 éves :)
2012. okt. 9. 06:26
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/8 anonim ***** válasza:
82%
deeejóóóóó :)
2012. okt. 9. 06:53
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/8 anonim ***** válasza:
91%
Szintén egy "elélünk mit ketten is, ha már meddőséget állapítottak meg az orvosok" házasság terméke vagyok :)
2012. okt. 9. 06:55
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/8 anonim ***** válasza:
98%

Én 23 éves voltam, mikor férjhez mentem, és mi 19 évig küzdöttünk, hogy saját gyerekünk legyen...

42 éves voltam, mikor úgy döntöttünk, hogy gyerek nélkül nem tudunk élni, és beadtuk a papírjainkat a GYIVI-hez, kérvényeztük az örökbefogadást.


Még abban az évben kaptunk két gyereket (egy testvérpárt), akiket azóta is nagy-nagy szeretetben nevelünk, immár 16 éve... :-))


A férjemnek voltak fenntartásai, ő nem szerette volna "más gyerekét" nevelni, de én a sarkamra álltam, és nekem lett igazam : férjem már az első találkozás után megpuhult, a sajátjaként szereti gyerekeinket!


Nekünk szerencsénk volt, egyik év márciusában kérvényeztük az örökbefogadást, augusztusban értesítettek a két gyerekről, novemberben már nálunk lakhattak és karácsonyra kaptuk meg a bírósági határozatot, hogy törvényesen a mi gyerekeink lettek...


Utólag már nagyon bánom, hogy ilyen sokáig vártunk az örökbefogadással, ez nagy butaság volt!

Sajnos elhittem a sok terjengő rémhírt, hogy milyen nehézkes az eljárás, milyen sok akadályt gördít a hivatal, stb., ez mind nem igaz!!! Én mindenütt ebben az ügyben segítőkész, kedves ügyintézőkkel találkoztam, minden szükséges engedélyt pikk-pakk meg tudtunk szerezni.


Lehet élni gyerek nélkül is, csak éppen nem érdemes!


(egy 58 éves anyuka) :-D

2012. okt. 9. 07:37
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/8 A kérdező kommentje:
Nagyon köszönöm a válaszokat! 42 vagyok, nagyon sok mindenen túl, úgy érzem ezt nem lehet kibírni, teljesen kikészültem. Környezetemben már mindenkinek van gyermeke, sőt sokan már nagymamák. Ha meglátok egy kismamát, már az utcán elkap a sírógörcs.
2012. okt. 9. 12:36
 7/8 anonim ***** válasza:
59%
De miért nem fogadsz örökbe, ha ennyire idegileg ki vagy készülve miatta? Legalább akkor még valami jót is tennél egy elhagyatott kisgyerekkel. Vagy annyira mégsem akarsz gyereket, mi?
2012. okt. 9. 13:34
Hasznos számodra ez a válasz?
 8/8 A kérdező kommentje:
Én nagyon szeretnék, de a férjem nem, azt mondja, nem biztos hogy tudná szeretni, felnevelni más gyermekét. Ő nem nagyon tudja kezelni a gyerekeket, nem is igazán szereti őket, közös babát szeretne Velem.
2012. okt. 9. 14:47

Kapcsolódó kérdések:




Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!