Meddig kell küzdeni egy kapcsolatért, és mikor kell elköszönni?

Addig érdemes küzedni, amig a kapcsolat több örömet ad, mint szomorúságot.

Azonnali válóok lenne a megcsalás és az erőszak (fizika, lelki).

Ja, és szerintem nem áll a szerelem minden probléma fölött, mert ami annyira nem megy, azt nem kell eröltetni. A szeretethez néha az is hozzátartozik, hogy elengeded a másikat, hogy mással boldogabb legyen, mint veled.

Első

Nem minden fekete vagy fehér. Fontosak az okok, a körülmények. Mondjuk szerintem az erőszak az egyértelmű, nálam az válóok.

A szerelem szerintem idővel ha nem is elmúlik, de átalakul, ami ugyanúgy lehet perzselő valami vagy egy mély szeretet. Nem tudom, nehéz megfogalmazni.

Nem tudom, hogy próbáltál e már tenni vmit most vagy máskor. De egyértelmű, hogy nem szabad megfutamodni az első gondnál, se a másodiknál.

Egy kapcsolatért dolgozni kell, nem szabad hagyni, hogy ellaposodjon. Figyelni kell a másikra,s ezt sokszor elfelejtjük és azért jutunk oda.

Tudsz magadnak felsorolni, hogy mi jó a kapcsolatodban, vagy mit szeretsz a párodban?

A 3.ik nagy hülyeséget mondott, ha mi nem küzdöttünk volna a férjemmel a kapcsolatunk megmentésén, már rég elváltunk volna, így viszont boldogan élünk, mert tudjuk mit jelent ha valakit majdnem elveszítünk.

Egyébként addig kell küzdeni, amíg látsz reményt, hogy megjavul a kapcsolat. Még akkor sem kell feladni, ha több a szomorúság mint az öröm. De mindkét félnek akarni kell változtatni, ha csak az egyik érzi, hogy gond van az nem elég.

Én személyes tapasztalatot tudok írni:

mi most vagyunk túl egy válságon. Már az elköltözést fontolgattam, nézegettem az új lakásokat, sőt külön ágyban aludtam. A párom próbálta átörni a falat, de nem hagytam. Nem akartam? Tény, hogy velem volt a hiba és emiatt magamat is és őt is büntettem. Egy idegen országban élek, idegen emberek között, a családom a párom. Ez irtó nagy teher volt számára, mert olyan elvárásokat támasztottam felé aminek ő nem tudott megfeleni. MAjd egyik nap már veszekedéssel inditottam a napot aminek az lett az eredménye, hogy este későn jött haza. Akkor azért veszekedtem vele. Már épp belelovaltam magam amikor félbeszakított azzal, hogy neki elege van nem küzd tovább hogy visszakapja a régi énemet, elege van és azért nem jön haza esténként mert már rossz hazajönni. Akkor és ott villámcsapásként ért a dolog, hogy amíg én nyalogattam a sebeimet és sajnáltattam magamat teljesen figyelmen kívül hagytam, hogy neki se könnyű. Na akkor félredobtam a büszkeségemet és lakatot tettem a nyelvemre és végig hallgattam. És ez hatalmas segítség volt, mert olyan doolgok derültek ki, ami új volt.

Végső soron elmondható, hogy küzdöttünk egymásért, mert valamikor együtt terveztünk és nem akartuk, hogy tényleg egy hibaként legyen a kapcsolatunk elkönyvelve.

Szerintem addig érdemes küzdeni még együtt látod vele a jövöt. Nekem sokat segített, hogy leültem és próbáltam magam kivülről nézni és iszonyatosan elszégyeltem magma, hogy én nem ez a nő vagyok. Azóta visszatért a mosolyom és a párom is szeret hazajönni :) Mi sem bizonyítja jobban, minthogy tegnap a "kimenős" estéjén lemondott a haverokkal való meccsnézésről és hazajött. Hozzám