Ki hogyan vetett véget az anyja által mérhetetlenül befolyásolható párja manipulálásának anyós részéről?

Köszönöm a válaszokat.

Tudom, hogy máshogy reagálok egy ideje, és a tűréshatárom leminimalizálódott. A taktikázás egyébként sem, de most pláne nem az erősségem. Kimondom mit gondolok, hogy egymásra és a születendő babára kellene gondolni. Közösen kitalálni és megoldani a dolgokat.

Anyuka okoskodása jelenpillanatban olyan hátráltató tényező, hogy el sem tudom mondani. Szinte bármikor megszülhetek, és még a kiságy sincs meg. Mindent próbálok megoldani egyedül. Még mindig vezetek autót (amit egyébként tavaly augusztusban voltam kénytelen venni, mert állandóan anyukához járt pátyolgatni, én meg cipekedtem a bevásárlásból hazajövet egyedül...ráadásul félek attól, ha bármi van egészségileg velem, nem lesz képes elindulni időben, hogy elvigyen a kórházba. Tudom ez is tök gáz, de annyit vártam már rá itthon, hogy ha hazajön anyutól majd végre tudjuk intézni a dolgainkat, hogy csak na.) Szóval a luxust engedjük meg magunknak szinte, hogy pl. két autónk van, de elegem van már a dolgokból, és a babára saját magam gyűjtötte pénzemből voltam kénytelen egy kis suzukit venni. Amit perszer szerettem volna, meg vágytam rá, de nem most a mikor gyedre megyek, és visszaesik a jövedelmem.

A párom meg ugyanúgy anyukának ugrál az autójával, sőt most még jobban, elvégre van nekem is, most már bárhova eljuthatok egyedül is.

El vagyok keseredve azon, hogy amit elérek, még az sincs nézve semmibe. Inkább csak kritikával kezelik.