Anyira elcseszettnek érzem magam . Mit csináljak? Csak a volt ofőm tartja bennem a lelket

Ilyen undorító emberek nem érdemlik meg, hogy tönkretedd magad miattuk!! Nekem borzasztó sokszor jut eszembe, hogy most aztán leiszom magam a sárga földig, de ez eddig egyszer történt meg, akkor mindenki előtt bőgtem mint valami hülye p icsa, és nagyon szégyelltem magam. Meg hát ugye lánynak nagyon undorító dolog.

Kapd össze magad, és mutasd meg nekik, hogy ezerszer jobb vagy náluk!!:) 18L

Hát, én mindenkinek, aki maga alatt van, a blogolást ajánlom. Az én családom négy éve van anyagilag sz*rban, úgy néz ki, elveszik a házunkat, a családunk szétesett, nem találok munkát 6. hónapja, sokszor vagyunk éhesek, és az ilyen nagyobb gondok mellé jönnek a ,,kisebbek" is, mint például a ,,nincs miből jelentkeznem az egyetemre meg a nyelvvizsgára" és stb, stb...

Az, hogy írok, elég sokat segít nekem, mivel vissza tudom olvasni a korábbi reakcióimat, és később eléggé tudom őket szégyellni, ezért változtatok a hozzáállásomon, és később már nem lesznek rám olyan hatással, hogy eljussak a reménytelenségig. Írás közben sok mindenre rá is jövök, például hogy nem vagyok butább, bénább, szerencsétlenebb, mint más emberek, miért ne mehetnék én is a legjobb egyetemre, miért ne érhetném el a vágyaimat, miért kellene átaludnom az életem ahelyett, hogy nekiállnék a megvalósításba. Általában eléggé pozitív vagyok, olyannyira, hogy sokan a családból nem tartanak elég értelmesnek, mert azt gondolják, nem érzékelem a helyzetünk súlyosságát - mivel nem stresszelem szét magam. A stressz megbetegít, a céltudatosság viszont előrébb visz, és a határ a csillagos ég. Persze az elég kínos, hogy van két hetem pénzt szerezni a jelentkezésekre, de ha az összejön, engem már nem állíthat meg senki. Van B tervem is, szóval nem vagyok kétségbe esve, de persze jobban örülnék az A terv sikerességének. Szóval kezdj el blogolni - a díszítgetése is egész kellemes időtöltés -, írd le bele a gondolataidat, és amikor észreveszed, mennyire elmerültél a kétségbeesésben, és nem fejlődsz, mert nem akarsz előrébb jutni, akkor elkezdesz terveket szövögetni, amiktől nagynak és erősnek érezheted magad. Én is azt mondtam egy időben, hogy nem kell nekem diploma, de azóta kihagytam egy évet, és rájöttem, hogy nagyon is szomjazom a tudásra, nyelveket akarok tudni és világot szeretnék látni. Olyan életet szeretnék, amiben nem számít luxusnak új cipőt venni, és ihatok 100%-os narancslevet. És teszek érte, mert ha csak azon gondolnék, hogy úristen, mi lesz velem, hová megyek, ha kiraknak minket a házból, nem jutok előrébb.

L21