Vannak itt olyanok, akiket a nagyszülei jobban szerettek, többet törődtek vele, mint a szülei?

Engem.

Anyám egy szar házasságba szült engem túl fiatalon,kisgyerekként is sokat voltam nagyszüleimnél,7 évesen anyámék elváltak,onnantól mamámékál laktunk sokáig,majd amikor ujra férjhezment,sokszor inkább mamáméknál voltam.Ők foglalkoztak velem mindig.

Most már fellnőttként anyámmal ne jó a kapcsoaltunk,nagyszüleimhez járok sokat,karácsonykor is hozzájuk mentünk párommal,nem anyámékhoz.

Jelen!

Engem anyai nagymamám és nagypapám nevelt... Volt egy idő amikor mamámat anyának szólítottam. Róla jobban megemlékezek anyák napján mint édesanyámról. Ő is jött hozzám 2 naponta de nem ő etetett, nem ő ruházkodtatott, nem ő vette a gyógyszert amikor beteg voltam, nem ő virrasztott velem a kórházban éjt nappallá téve egy kórházi széken, nem ő volt aki aggódott értem. Persze szeretem meg ő az anyám, de inkább barátnők vagyunk mint anya-lánya.

Én is itt vagyok. Otthon apánk alkoholista volt, anyánk meg el nem mozdult volna mellőle. Mi ha tehettük nagyszüleinknél voltunk a két testvéremmel. De nem mindig engedték, mert " a gyereknek otthon a helye" Persze, veszekedés, és alkohol mámor között...

Apámról jobb nem is beszélni, de anyámmal sem túl szoros a kapcsolatom. Beszélünk egy hónapban egyszer. Azt persze nem érti, hogy iránta miért nem érdeklődünk, a nagymamánknak miért "nyaljuk ki a seg.ét" (ő fogalmazott így...)

Igen, itt vagyok. Illetve csak azt mondanám, hogy az apai nagyszüleim jobban szeretnek és sokkal többet törődtek velem mindig is, mint az apukám. A szüleim 2 éves koromban elváltak, anyukámnál maradtam, apukám minden hétvégén jött értem és elvitt magához (másik városba). Szerencsére normális viszonyban maradtak a szüleim, így nem volt megszabva szigorú láthatás. Illetve az, hogy elvitt magához az azt jelentette, hogy egész hétvégén a nagyszüleim foglalkoztak velem (együtt laktak), ő pedig ment a dolgára. Apukám mindössze 20 éves volt amikor születtem, abszolút éretlen a gyerekvállaláshoz. Amúgy mindenem megvolt, ő így kompenzált. Azt azért nem lehet mondani, hogy nem törődött velem, mert mindig érdeklődött a tanulmányaim iránt, fontos volt neki, hogy tanuljak, egyetemre menjek, végig támogatott, csak olyan igazi apai szeretet nem kaptam tőle. Tudom, hogy szeret, csak nem tudja/tudta kimutatni.

A nagyszüleim pedig tündériek, nagyon-nagyon sokat törődtek velem, egyszerűen imádom őket!

26/n

Sajnos nem ismertem egyik ági nagyszüleimet sem annyira. Anyukám felőli nagymamám anyu fiatal korában hunyt el, nagyapám pedig mikor 3 éves voltam. Apukám felőli nagyapámat nem ismertük külföldre költözött nem sokkal apu születése után, nagymamám pedig 5 éves koromban hunyt el.

De lakott egy idős házaspár a szomszédban akiknek nem volt gyerekük, ők voltak a "pótnagyszüleim". Amikor kicsi voltam és a szüleim mentek valahová mindig ők vigyáztak rám. Kamasz koromban ha veszekedtünk fogtam magam és átmentem hozzájuk, hogy lenyugodjak. Velük jobban meg tudtam beszélni a problémáimat, mint a szüleimmel, mert ők nem küldtek el azzal, hogy "majd később". Sajnos majdnem 6 éve mentek el, de minden nap gondolok rájuk.