Normális ha egy anya egy hétre nyaralni megy az 1 éves gyermeke nélkül? Okozhat-e traumát ez a gyermeknél? Illetve nem önzés-e?

Ha úgy érzed, hogy Neked/Nektek ez kell, akkor normális. Ennyi idős gyereket nem fog megviselni a dolog.

Én még a másfélévesemet 2 napra sem tudnám egyedül hagyni, nem miatta, ő ellenne, csak nekem hiányozna nagyon.

Az anya-gyerek kapcsolatnak és a biztonságos kötődésnek nem az a lényege, hogy anyuka nonstop rendelkezésre álljon... Hanem az, hogy az anya megfelelően értelmezze, mit szeretne a gyerek. Hogy most rosszat álmodott, vagy éhes, vagy fáj a hasa... Nem kell minden percben felkapkodni, van hogy elég megsimogatni, beszélni neki és már alszik is tovább... Persze csak akkor, ha ehhez van szokva. A nagyiék is tökéletes anyapótlók. Nem feltétlenül az anya a lényeg, hanem az, hogy ha a gyerek ordít, mert éhes, akkor kapjon enni. Hogy a gyerek úgy érezze, jó a kommunikációja, értik, mit akar. Ha a gyerek ordít, mert éhes és elkezdik ringatni, hogy aludjál, akkor a gyerek ezt úgy éli meg, hogy az illető nem érti, mit akar, s ebből lesznek a kötődési zavarok. Meg abból, ha anyuka (vagy a mama) kedve szerint foglalkozik a gyerekkel, s nem akkor, amikor a babának szüksége van rá. Pl. durvább esetben hol megeteti, hol nem, hiába éhes a gyerek. Sajnos van ilyen is.

Szerintem nem önzés, én is kikészültem, mire egy éves lett a lányom. Igaz, én nagy utazást nem engedhettem meg magamnak, de a férjemmel elmentünk 3 napra a szomszéd városba strandolni, masszíroztatni meg ilyenek. Sokkal türelmesebb volna utána mindenkivel, mert az arcom mellett az idegeim is kisimultak. Én minden kismamának csak ajánlani tudom a pihenést, mert bizony megérdemlik! És a gyereket szerintem iskolás koráig nem érdemes nagyobb kirándulásokra vinni, max pl. az állatkertbe, vidámparkba, cirkuszba, ami csak néhány órás elfoglaltság, mert egy pici gyerek sokszor nem élvezi azt, amit a felnőttek, pl. a múzeumot.

Igaz, engem 2,5 évesen elvittek a Balatonra és annyira jó volt, hogy néhány dologra emlékszem is, hogy pl. féltem a pici halacskáktól, aztán bátyám fogott egyet, hogy nem bántanak, meg hogy homokoztam egy kislánnyal és hogy meseszép volt a szálloda WC-je... :D Arra persze nem, amire a szüleim, hogy többször telehánytam az autót, mert nem bírtam az utazást, hogy napi szinten földhöz vágtam magam, mert nyűgös voltam és ilyenek... :) Meg egyszer egy esküvő miatt mentünk Szentesről Kapuvárra... Vonattal... Ott már emlékszem arra, hogy Pesttől Kapuvárig csak bőgtem, hisztiztem, földön fetrengtem és hogy marháta féltem a kalauztól, mert azt mondta, hogy ha nem fejezem be, akkor kilukasztja a fülemet. Akkor voltam kb. 5 éves. Az esküvő nagyon jó volt, ott szépen viselkedtem, játszottam az unokatesóimmal, elloptuk a menyasszony cipőjét, stb. Visszafele szétbontottuk az utazást és úgy már jobban bírtam, még aludtam, mikor elindultunk Pestre, ott bementünk az állatkertbe és utána jöttünk haza.

Picit hosszú lett, bocsi... :)

én is azt írtam,h nem baj,ha elmegy anyuka,gyerek nélkül.De azért itt néhányan már a túloldalra is átesnek,"ne vidd magaddal 5-6 éves koráig"

Mi évente 3-4 alkalommal elmegyünk üdülni 2-3 napra belföldre.Gyerek mindig jött, tulajdonképpen 4 hónapos korától,és imádja,persze tartjuk a napirendjét,de ő nagyon élvezi ezt az egészet.A 3-4 órás autóúton nem nyűgös,mert alvásidőben indulunk,kocsiban alszik,az út többi részében játszik/szunk,havonta megteszünk vele egy 3 órás utat,meg se kottyan neki.Nemsokára két éves lesz.

Szállodákban eddig mindig csak pozitív visszajelzéseket kaptunk az emberektől..Ehhez persze nyilván én sem hagyom,hogy üvöltsön és randalírozzon az étteremben,éjszaka ha fel is sír,eddig mindig sikerült kb. 2 perc alatt megnyugtatni(a cici ereje mindenek felett:D:D).Nem megyünk vele múzeumba,vagyis csak olyanba,amit ő is élvez,pl. term.tudományi vagy hasonló,egy képtárat pl. baromira unna.Parkokban,arborétumokban sétálunk.

Valószínűleg nem lenne ilyen könnyű,ha ahhoz szokott volna hozzá,hogy anyuval ketten itthon vagyunk,és a játszóra megyünk ki maximum,de nekünk nem ilyen az életvitelünk,így ő is ebbe "született"úgymond,amit mi élünk.De persze mi is figyelünk az ő igényeire.

Kedves Kérdező!

Mindenki maga döntse el. Nem kell,hogy szégyelld magad, ha Te szeretnél elmenni nyaralni a gyerek nélkül. :) Jogod van hozzá. A gyerek is boldog lehet addig a nagyival, akinek ez tuti óriási ünnep lenne :) (Ha nincs olyan, aki rendszeresen vele van, azért inkább előbb szoktasd valakihez!! )

Aki nem szeretne az pedig ne menjen. Nem vagyunk egyformák! Ez a csodálatos az életben!

Nekem 4 gyerekem van. Először az életünkben úgy mentünk el a férjemmel 2 napra (1 éjszaka - du. 3-kor indultunk, másnap 4-re értünk), hogy a kicsi fél éves volt. A nagyobb gyerekekkel volt (21, 19, 10). Óriási lelkiismeret furdalásom volt............., de nem volt gond. Több ismerős telefonszáma, orvos stb. előkészítve, a szomszédházban lakó barátnőm tesója + pár barátnő állandó harci készültségben volt itthon, ha gond lenne tudjon ugrani. (Ők telefonálni sem mertek a nagyoknak, nehogy megsértődjenek, jómagam is csak este hívtam őket, így nem haragudtak...........) Izgultam eleget........... DE, nagyon jó volt csak kettesben lenni az Urammal! Úgy gondolom Mindenki maga döntheti el Neki /Nekik mi a legjobb!

Nem dönthet senki a másik helyett! Előre borítékolható, hogy van aki szerint nem gond, a másik szerint borzalmas önzés.............., szóval ezt a harcot Neked /Nektek kell megvívnotok!

Sok sikert!

Nem dönthetsz rosszul! Ha mész jól fogod érezni magad ("néha" izgulni fogsz a kicsiért...), ha maradsz akkor tuti túl sokat izgultál volna és nem tudtad volna jól érezni magad..................

Annyit javasolnék, hogy inkább próbálkozzatok 1 éjszakával. Az Téged is megnyugtathat!

:)

40:

"az emberek többségét is zavarja ha egy nyaraláson ahol pihenne az ember, hajnalban elkezd üvölteni egy gyerek a szomszéd szobában."

Értem. Tehát NEKED jogod van pihenni, de annak, akinek gyereke van nincs.