Egy anyának mi oka lehet arra, hogy elhagyja a gyerekét?

Az ilyen szülő szerintem nem volt felkészülve, félhetett attól hogy már semmi nem lesz olyan mint az előtt. Ha születik egy gyermeked teljesen megváltozik az egész életed, szó szerint TELJESEN.(nincs buli,haverok,kikapcsolódás,első időben alvás.) A szülők többsége akinek úgymond "becsúszott" ettől fél és gondolom ez vihette őt arra hogy hallani sem akar rólad.Én 17 éves APA vagyok,tudnák mesélni hogy min mentünk keresztül a feleségemmel, hogy ilyen fiatalon megházasodtunk.Amikor terhes lett nem akartuk elvetetni,anyósomnál "laktunk" amikor megtudta hogy a lánya terhes lett, azt mondta hogy költözünk el és ha már bevállaltuk a gyereket akkor oldjuk meg az életet, nekem sajnos csak anyukám van aki alapból nem szerette a feleségem, így hozzá biztos nem mehettünk volna.Anyum kijelentette hogy oda csak én mehetek egyedül,semmi féle nő és főleg gyerek nem. Én még suliba jártam tehát nem volt jövedelmem, így albérletbe sem tudtunk menni.Aztán nagy szerencsénkre a feleségem nagynénje befogadott minket havi 25 ezer forintért. Eleinte munka nélkül ezt is nagyon nehéz volt finanszírozni. Mivel igen fiatal voltam és nem igen volt munkatapasztalatom nem nagyon vettek fel sehova dolgozni. Szerencsére elég ügyes kezem van , Értek a motorokhoz,fémhez,fához, így volt egy kis fusi munkám amiből éppen megtudtunk élni. Aztán egy kis idő múlva felvettek "cigányok közé" kertészetbe segédmunkásnak, ahol reggel 6-tól este 6-ig 4500 ft ért dolgoztam, volt hogy csak este 10 kor értünk haza, megaláztak, kibeszéltek.Eleinte tartottam magam és küzdöttem mindez ellen, mindig csak a feleségemre és a jövendő gyermekemre gondoltam. ( nagyon nehéz, és fájdalmas volt). Aztán időközben jött egy jobb lehetőség, jobb fizetés normálisabb körülmény. Sajnos amikor oda felvettek dolgozni teljesen nullán voltunk . Még kenyérre se nagyon volt. Teljesen el voltam keseredve, aztán az egyik nap a "főnököm" kint felejtette a pénztárcáját az egyik munka padon. Hát sajnos belenyúltam.... Aztán irány a rendőrség természetesen innen már nem volt visszaút, megtalálták nálam a pénzt,(képzelheted mit éltem át). Szerencsére mivel nem voltam büntetett előéletű ( most sem vagyok az,próbaidőre bocsájtottak.)Semmi komolyabb problémám nem volt belőle, természetesen munkahelynek annyi , pénz nem volt, és megint csak jött a "gombóc" feleségem már 8 hónapos terhes volt mikor felvettek egy közeli lovardába dolgozni. Itt is nagyon keményen kellet dolgozni , szintén fillérekért és szintén reggeltől estig, túlóra nem volt soha fizetve. Telt múlt az idő időközben anyósom is megbékélt és mivel nagyon hiányzott neki a lánya, ezért visszaengedett minket.Sajnos jött a tél, a lovardába már nemigen volt munka, lovász volt, segédmunkás volt én már fölöslegessé váltam. Közben megszületett a kisfiam. Na akkor voltam én a világ legboldogabb embere , akkor elszállt minden bánat bú és keserűség ami a terhesség alatt ért minket.Aztán a boldogságot tovább fokozta hogy meg békélt mindenki és imádja mindenki a babánkat:) Mára stabil állásom van és egy boldog , fiatal apuka vagyok, a családomnak megvan mindene és teljes boldog életet élünk. Annak ellenére hogy ilyen fiatal vagyok, nem adtam fel (Fiú ként) sem.Eldobtam értük mindent barátokat, iskolát,családot, mindent, nekem csak ők számítottak és amég élek ők is fognak. (Pedig én is mondhattam volna hogy a f*szom fog szenvedni amikor otthon mindenem megvan bele sz*rhattam volna én is mindenbe de mégsem tettetem :)Hát mostmár mondthatom hogy megérte. :) Úgyhogy nem igazán értem az ilyen szülőket .De így kívűlállóként azt gondolom az lehet az oka amit az első pár szóban leírtam.

Az én "anyám" is lelépett, mikor 2 éves voltam, bátyám 3. 16 voltam mikor keresett minket, azt mondta neki sok volt két pici gyerek egyszerre. Biztos tényleg nehéz volt, 13 hónap a korkülönbség közöttünk, nem lehetett könnyű. Mégsem hiszem hogy ez lett volna a megoldás. Vagy hogy 16 év kellett ahhoz, hogy kipihenje. Mi úgy voltunk vele a bátyámmal, hogy ha gyerekként nem kellettünk neki akkor ne szinte felnőttként akarjon az anyánk lenni, nem tartjuk vele a kapcsolatot. Szerintem egy anyának nincs ok amiért elhagyhatja a gyerekét.

Rájött, hogy nem neki való az anyaság. Sajna van ilyen, engem születésem után pár hónappal passzolt le az anyám. Azóta szinte semmit nem tudok róla, de nem is érdekel.