Normális ha egy anya egy hétre nyaralni megy az 1 éves gyermeke nélkül? Okozhat-e traumát ez a gyermeknél? Illetve nem önzés-e?

Nem normális. Okozhat-e traumát? Hogyne, de még mekkorát! Pl. az anya-gyerek kötődést egy életre hazavágja a gyereknél.

És igen, önzés. Eléggé nagyfokú önzés.

Milyen traumát okozna az, ha nincs pár napig az anyjával a gyerek. Ennyi erővel az apuka se menjen üzleti útra, mert a gyerek meg van szokva azzal, hogy ő fürdeti estenként?

Annyira túl van misztifikálva ez az egész gyereknevelés manapság. Az persze nem baj, ha anyuka-apuka idegbeteg, a lényeg, hogy mellett üljünk 24 órában? Attól nem sérül a gyerek, ha az anya kikészül?

És amúgy lehet önzőség, de hónapokig tartó nem alvás után igenis vágytam arra, hogy pihenjek, a férjemmel legyünk kettesben. Ne a gyerek körül forogjon minden percünk, hanem csak egymás társaságát élvezzük.

Az anyaság egy része az életünknek. Egy nagyon-nagyon fontos része, de nem kizárólag erről szól az élet. Szerencsére.

pillanatnyi traumát max. a kötődést pont 1 éves korban szokták mérni amúgy.

nos, anyum engem simán otthagyott egy hétre a nagyiéknál, imádtam őket, ők is engem, tövig volt nyalva a kis popsim :) nem csak nyaralás, hanem üzleti út alkalmával is, mivel apám elegánsan lelépett még jóval az első szülinapom előtt.

az az önzés, illetve butaság, ha szegény gyereket végigvonszolod a fél világon, repülőre ülteted, mindenféle kaját megetetsz vele. vagy épp magaddal cseszel ki, és cipelsz 5 raklak méregdrága bébiételt.

1. a gyerek ebből később semmire nem fog emlékezni.

2. te sem tudsz normálisan nyaralni, kirándulni, úszni a tengerben, késő éjjelig fennmaradni, sétálni a pároddal, vagy épp egy kiadósat szeretkezni tetszőleges helyen, időpontban.

3. mások sem szívesen hallgatják, ahogy a gyerek sír, nézik ahogy a pelenkát cseréled, stb stb.

ha eljön az ideje, akkor én is nyugodt szívvel rábízom anyámra az unokáját, és kicsit pihizek nélküle.

ha gyerekkel mész nyaralni, kb ugyanolyan mintha otthon lennél, hiszen a napirendet tartani kell, max más a környezet, és egy vagyont kiadsz rá.

egy gyerekkel akkor érdemes elmenni messzebbre, ha már bírja az egy helyben ülést, maximálisan szobatiszta, és ugyanúgy tudja élvezni a programokat mint egy felnőtt.

20:46

Azoknal a nagyszuleinknel akik a 40-es evek derekan szulettek milyen rendellenesseget tapasztaltal? Csak mert azokat nemhogy 1 hetre hagytak a nagyszulokre, hanem atment a Szovjet front, lebombaztak a hazaikat, az apjuk meg nem biztos hogy visszatert a seregbol! Lehet hogy neked ez maga a remalom, de ez tortent akkor es megis felnott emberek lettek. Nem is akarmilyenek!

"Pl. az anya-gyerek kötődést egy életre hazavágja a gyereknél"

Naná hogy hazavágja!

Nővérem gondosan vigyáz is hogy megmaradjon a kötődés a gyerekeivel, 0-24-ig mellettük van.

Ezért is lehet hogy ha egy pillanatra átmegy a másik szobába, a másfél éves, meg a három éves is torka szakadtából üvölteni kezd.

Na ez az egészséges lelki beállítottság, ugye? :))

tegnap 21:52: Nem csak a válaszadók többségét, de az emberek többségét is zavarja ha egy nyaraláson ahol pihenne az ember, hajnalban elkezd üvölteni egy gyerek a szomszéd szobában. Nem egyszer kértem emiatt másik szobád, és nem is én vagyok az egyetlen.

Több kisgyerekes ismerősöm van, mindenkinek természetes hogy bababarát szállodába mennek, mert ott senkit nem zavar ha üvölt a gyerek, babatápot lehet kapni az étteremben, mindenhol van kiságy, etetőszék, gyerek programok, babaúszás, stb stb... Nem tudom hogy miért furcsa hogy nem örülök hogyha a szomszéd szobában éjjel sírnak. Te örülnél talán?

L22