Normális ha egy anya egy hétre nyaralni megy az 1 éves gyermeke nélkül? Okozhat-e traumát ez a gyermeknél? Illetve nem önzés-e?

Akik elmennek pl. 1 hétre nyaralni az 1 éves gyerekük nélkül, ők hogy élik meg, mit éreznek ilyenkor? Nem kötözködöm, csak kíváncsi vagyok.

Nekem olyan borzasztóan hiányozna, h nem is tudnám jól érezni magam.

Szerintem teljesen normális. Emlékszem anyukámék is mindig elmentek, mi addig nagyszüleinknél voltunk, nem lett kárunkra. Az első gyermekem 11 hónapos volt mikor a férjem kitalálta, hogy menjünk le a Balatonra (4 napra mentünk végül) Kérdeztem anyukámat szerinte nem e korai. Azt mondta, hogy én 5 hónapos voltam mikor először ott hagyott nagymamámra. Kicsit meglepődtem, "számonkértem" viccesen, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek. Nagyszerű édesanyám van, nagyon jó a kapcsolatunk. Ha ilyen lesz a gyerekeimmel, mert "lepasszoltam" őket vállalom :)

A kicsi 8 hónapos volt mikor elmentünk először.

"Egész eddig nyaralhattál egyedül, vagy a bakjaiddal. Ha magadnak szülted a gyereket és nem másnak, akkor légy kíváncsi arra is, hogyan kell vele együtt nyaralni."

Ez mekkora baromság! Én például gyermektelenként rohadtul nem vagyok kíváncsi más gyerekének az ordítására meg a hisztijére ha elmegyek valahová kikapcsolódni. Legyen az étterem, mozi, vagy nyaralás. Egyszerűen vannak helyzetek, és helyek, ahová nem való a pici gyerek, és kész! Szerintem egyáltalán nem önzés, minden szempontból ez a legjobb megoldás.

Normális. Nem csak családdal lehet nyaralni. Az tipikusan az anyának egyébként se kikapcsolódás.

Én úgy nőttem fel, hogy teljesen normális volt, hogy külön is utazgattunk, apa az öcsémmel "fiúnyaralásra", én a húgommal (eleinte rokonokhoz, tizenévesen már barátokkal is, stb.), anya az öccsével. Vagy más felállásban.

Attól még, hogy az embernek van családja, nem köteles minden nyaralást a teljes családdal tölteni :)

"Ha mondjuk valaki kórházba kerül stb., az persze más. "

Ezt a logikát nem igazán értem...! Ha kórházba kerül anyuka az miért más? Akkor az egy éves gyerkőc felfogja, hogy:

"anya korházban van és nem pihenni ment szóval semmi baj, nem kapok traumát!"

Akkor lenne ez törés a gyerekéletében, ha arra van szokatva, hogy éjjel nappal csak anyuka van mellette, aztán hirtelen eltűnik és szinte "vad idegenre" van rábizva!

De ha a gyerkőc társasági életre van szokatva és am is sokat van nagyival, nála tölt egy egy délútánt, napot vagy éjszakát akkor semmi gond nem lesz!

"Akkor lenne ez törés a gyerekéletében, ha arra van szokatva, hogy éjjel nappal csak anyuka van mellette"

Na igen itt a probléma. Divat lett, hogy az anyuka nélkül a gyerek levegőt sem vehet. Így persze ha traumának éli meg a dolgot.