Mi a véleményed a szüzesség sokáig való megmaradásáról? (30 éves férfiról van szó)

Köszönöm az eddigi válaszokat.

Ezt az illetőt másfél évvel ezelőtt ismertem meg, és rövid idő alatt összejöttünk, egy évet voltunk együtt. Pár találkozás után szégyenkezve vallotta be, hogy én vagyok az első nő az életében. Persze nagyon meglepődtem és furcsának találtam, de nem tartottam ezt kizró indoknak, elfogadtam, hogy neki így alakult az élete és kész. Úgy fogalmazott, hogy voltak próbálozások, de nem jött össze semmi. A kapcsolatunk elején minden szép és jó volt, mint a mesében, aztán 3 hónap után ő elbizonytalanodott, azt mondta, hogy felszállt a rózsaszín köd és így nem akarja folytatni. Én összetörtem, de elfogadtam a döntését. Két hét múlva ki akart békülni. Mivel szerelmes voltam belé, így kibékültünk. Innentől kezdve azonban közel sem volt felhőtlennek nevezhető a kapcsolatunk. Úgy érzem, hogy minden tőlem telhetőt megtettem érte és a kapcsolatunkért...maximális türelemmel és kedvességgel viseltettem iránta. Nem sürgettem, nem kérdezgettem tőle, hogy na akkor hova is tart a kapcsolatunk. Pl. egy kezemen meg tudom számolni, hogy hányszot aludtunk együtt, annak ellenére, hogy mindkettőnknek saját lakása van. Igazából sosem engedett közel magához. Ennyire rapszodikusan viselkedő emberrel még életemben nem találkoztam...egyszer imádott, máskor meg ellökött magától. Ezt az állapotot megelégelve leültem vele beszélgetni, elmondtam, hogy mi a problémám, miért nem érzem jól magam és milyen változást szeretnék. A reakciója gyakorlatilag semmi nem volt. Nem tudott magyarézatot adni a viselkedésére.

A vége az lett, hogy szakítottunk, és ezt is tulajdonképpen rezignáltan fogadta. Nekem belépett egy másik férfi az életembe és azóta valahogy újra felértékelődtem a szemében és vissza akar szerezni. Nem akarok vele kibékülni, de komolyan érdekel, hogy vajon mi játszódhat le a fejében.

Ő maga mondta régebben, hogy mind külsőleg, mind belsőleg megfelelek az elvárásainak, mégsem tudott értékelni és megbecsülni. Szerintetek miért viselkedik így?

Valaki azt írta, hogy ha 30 évesen talál egy normális lányt, akkor nagyon meg fogja becsülni...hát nem becsülte meg.

Ugye, hogy milyen furcsa? A helyzet az, hogy a szex köztünk is fantasztikusan működött, nagyon megvolt az összhang. És ennek ellenére sem tudtam normális kapcsolatot kovácsolni ebből az egészből.

Egy év után nekem kicsit lassú volt a tempó...ha alig aludtunk együtt, mit várhattam volna tőle hosszabb távon? Neki túl sok egyedüllétre van szüksége szerintem...többször éreztem azt, hogy teher a jelenlétem neki.

Nagyon kevés barátja van, ő egy embert tart igaz barátjának, de nem tudom, hogy milyen valójában a kapcsolatuk, mennyire nyílik meg neki pl.

Mondta is, hogy nagyon hozzászokott már az egyedülléthez, én ezért is voltam vele türelmes és megértő. De ha egy év alatt nem tudott 'hozzámszokni', akkor vajon mikor tudna. A szakítás után átbeszéltük a viselkedésének okait...azzal magyarázta, hogy tapasztalatlan, én voltam az első kapcsolata, nem tudta feldolgozni ezt az egészet, mert senkivel sem beszélte meg, meg munkahelyi gondok is voltak és kb. én 100-ik voltam a fontossági sorban.