Arcátlan sógornő! Mit tegyek?

Mikor megismertem nagyon jó kapcsolatunk lett, bizalmi viszony. Egészen addig amíg vissza nem hallottam a dolgokat a többi családtagomtól. Ez a bizalmaskodás megszűnt akkor, csak köszönőviszonyban voltunk.

Közben én férjhez mentem, ő hozzáment a bátyámhoz, ez történt 6 hónap különbséggel. Született egy gyereke, nekem rá 8 hónapra.

A lényeg, hogy az ő lánya mindig nagyon okos volt és szép ( ami igaz is), de mindenki más gyereke az utolsó. Mikor az én fiam született, már az első látogatásnál ment az összehasonlítás, persze az ő lánya hatalmas fölénnyel "nyert". Mert ez amúgy verseny volt...mint kiderült.

Bosszantott, de soha nem tettem szóvá a családnak, hogy az összejöveteleken is ezt csinálta. Jajj az én lányom ennyi idősen már ezt csinálta meg azt stb.

De most legutóbb elszakadt a cérna. Arról volt szó, hogy a fiam még nem szobatiszta teljesen ( januárban volt 2 éves), bezzeg az ő lánya már a 2. szülinapja előtt az volt.

A konyhában pakolta a sütiket a sógornőm és a fiam is kiment, én mentem volna ki mikor arra lettem figyelmes, hogy a gyerekemnek azt mondja : "Jajj, te olyan kis buta gyerek van!"

Én olyan mérges voltam, hogy lekevertem neki egy pofont. Tudom, hogy rossz döntés volt, de elöntött a düh, hogy a gyerekemnek ilyet mond a szemébe. Ami nem igaz, másrészt ilyet nem mondunk senkinek, nemhogy egy gyereknek.

Azóta én vagyok a család fekete báránya, mert a sógórnő nem úgy gondolta és nem is azt mondta hogy buta hanem, hogy rossz, mert az előbb levert egy sütit! csak én hallottam az egészet, de az ő sztorija él.

Ilyenkor mit lehet tenni?