Az a megoldás, hogy ne legyen gyerekünk?

Szia!

Én sejtem mitől félsz. Az ismeretlentől, hisz nem tudod, hogy milyen egy terhesség, milyen a szülés. Nyilván van olyan ismerősöd akinek van gyermeke, de teljesen más kívülállóként végignézni a dolgokat, és megint más benne lenni. Én is féltem, nem csak a szüléstől hanem attól is, hogy milyen anya leszek. Persze nem azt mondom, hogy könnyű, de megéri, hisz a mosolya, nevetése elfeledteti a gondokat. Igen, ha vállalod felelősséggel fogsz tartozni érte, de ott a férjed aki szintén szeretné, valamennyi terhet le tud ő is venni a válladról. Nyilván amíg pici többnyire veled lesz, de pl. fürdetni, pelust cserélni párod is tud. Teljesen normális, hogy félsz, de szerintem az nem megoldás, hogy ne legyen gyereketek, ha egyszer mindketten szeretnétek. Remélem jól döntötök. Minden jót.

20/N

Mindenki fél az első gyerektől,persze hogy változás,minden ami eddig volt ezután másképp lesz:)

Utazhatsz,élheted az életed,fejre állhatsz,de soha a büdös életbe nem leszel olyan boldog,mint amilyen egy gyerekes szülő,mert ezt a fajta boldogságot nem megvásárolni,nyerni kell,hanem Te magad ajándékozod meg saját magad,avval hogy egy kisbabának édesanyja akarsz lenni.

Nem igazán értek egyet avval az elvel,először legyen vagyonunk egzisztenciánk,utána jöhet a gyerek...szegény családba is boldog a gyerek.Nem a pénztől lessz szép,nagy,kiegyensúlyozott, boldog,sorolhatnám napestig,hanem attól,hogy mennyi szeretettel fogadjátok nevelitek.Cserében pedig mérhetetlen boldogsággal áraszt el titeket.

Jó lenne ha minél hamarabb nekifognátok a babaprojektnek,mert nem akarod,hogy a nagyijának nézzenek a suliba igaz?

Hát, az életed megváltozik teljesen. Ha ettől félsz, akkor jogos a félelmed. Mi 15 évig lomnikbébiztünk, hihetetlen mennyiségű pénz elment erre, hisz csak az első hármat fizette az állam. De 4 éve a lombikbébi technika egyik speciális fejlődése miatt végül sikerült. Egy értelmes, okos, nagyon nagy zsivány 3 éves fiam van.

Azóta teljesen megváltozott az életem. Már el sem tudom képzelni, régebben mivel sz@rtam el az időmet, most a gyerekkel foglalkozom általában. Most éppen dackorszak van :-)

Nem könnyű és nagyon fárasztó.

De valószínűleg majd a halálos ágyamon nem a tudományos eredményeimre, nem a sikeres vállalkozásomra, nem a párját ritkító kiskertemre, hanem erre a gyermekre leszek a legbüszkébb...