Te fogadnál örökbe gyereket, úgy, hogy lehetne saját is?

Már van egy gyerekem és most tervezzuk a másodikat. Mielott megprobálkoztunk az elso gyerekkel, akkor megbeszéltuk a férjemmel, hogy ha esetleg nem lehet kozos gyerekunk, akkor orokbe fogadunk egyet. Most, ha nem jonne a második gyerek már nem fogadnánk orokbe. Elég lenne a sajátunk.

26N

Én csak azokat nem értem, akik azért fogadnának inkább örökbe, mert nem akarnak "szenvedni" a gyerek kihordásával. Könyörgöm ha ennyi áldozatra nem képesek ezek az emberek, akkor mi lesz később? Egy gyerek csupa áldozattal és lemondással jár. Az, hogy feláldozom a testem 1-2 évig, az a minimum, amit megtehetek a gyerekemért.

Persze akiknek egészségügyi vagy más okokból nem lehet, megértem...na de aki még egyet sem akar szülni...

Én most vagyok a 27. hétben, minden nap fáj valamim, húz mindenhol, annyi apró kellemetlen tünetem van, hogy egy füzetet teli tudnék írni. De eszembe sem jutott, hogy ezt ne vállaltam volna be azért, hogy szülhessek egy babát életem szerelmének.

Tudom, most jönni fog a lepontozás, de ezt nem tudtam megállni szó nélkül.

Én nem.

Sajnálom, de nem kell más gyereke.

Sajátot se akarok, nem a testem miatt, hanem egyszerűen nem, én nem vagyok olyan családos asszony típus.

Lenne egy szerintem érdekes felvetésem. Ha egy gyermekkel "rendelkező", elvált illetővel létesít valaki párkapcsolatot, akkor azon fél, akié nem a gyerek vér szerint, gyakorlatilag szintén örökbefogadó, nemde? ;)

Egyelőre gyermektelen vagyok, bár már húsz évesen is akartam gyereket és azóta is. Egy sajátot mindenképp szeretnék, előbb egy kislányt, aztán egy kisfiút, bár ha nem így alakul, az se gond. Ezek után szívesen örökbe fogadnék is. Sőt, arra is nyitott vagyok, hogy előbb más gyermekét neveljem, ergo ha olyan nővel jövök össze, akinek már van gyereke.

Persze a gyermeknevelés nem csak tudati felelősség, de sajnos anyagi kérdés is, ha tetszik, ha nem. Amint jól állok anyagilag és találok egy anyának való nőt, akkor csak az anyagi keret szab határt, hány gyermeket vállalnék, és legalább egy saját kislány és egy saját kisfiú mellett örökbe is fogadnék akár.

Egy pedagógus férfi.

Közben látom az új kérdés. Erre is reagálok. Bár nem vagyok rasszista, de nem tudnék hozzászokni egy néger gyermekhez mint gyermekem (lányom/fiam). Egyszerűen szokatlan számomra a temperamentumuk, kinézetük. Ettől függetlenül egyenlő emberként tekintek mindenkire, aki korrekt, vallástól, bőrszíntől stb függetlenül. A fociban imádom az afrikait, és számos afrikai zenét is szeretek.

Mégis, egy néger gyermeken kívül bárkit örökbe fogadnék. Jelzem, a félreértés elkerülése véget: a magyar nyelvben a néger szó nem lekezelő, nem is annak szánom. De úgy is fogalmazhatunk: fekete (afrikai).

14:43-as én is azon gondolkodtam, hogy miért ekkora lemondás a baba kihordása és megszülése? 36. hétben járok, és egyáltalán nem érzem úgy, hogy ki lennék szolgáltatva bárkinek. Teljesen egészséges vagyok, talán még egészségesebb is, dolgozom, nem híztam meg. Az igazi felelősség és "lemondás" szerintem akkor kezdődik igazán, amikor már megszületett a baba, az sokkal nagyobb kihívás. Az meg, hogy azért hagynak el, mert megváltozik a testem? Hát ez ellen is lehet tenni, meg eleve nem kell olyan pasi, aki nem bír ki pár kiló pluszt a terhesség miatt. Egyedülálló anyának maradni meg örökbe fogadott gyerekkel is lehet...

A kérdésre válaszolva, én is gondoltam már arra, hogyha az anyagiak úgy engednék, 2 saját gyerek után fogadnék örökbe, akár külföldről is. Csak a néger vagy a keleti gyermekemet iszonyatosan félteném a rasszistáktól, és ezért lehet inkább nem merném bevállalni.

Én pl azért "nem szeretnék" mégegyet kihordani és megszülni,mert kicsit súlyosabb problémák léptek fel nálam ,minthogy "itt fáj,ottfáj" .. erre mondjuk nem gondoltatok? Szó sincs arról ,hogy nem vagyok hajlandó lemondani dolgokról . Nem vagyok meddő,teherbe tudok esni,csak az orvosok szerint ugyanilyen vagy még rosszabb komplikációk is fellépnek nagy valószinüséggel.Mondjuk úgy,akár életveszélyes is lehet mégegy gyereket kihordani .

Szóval ne itélkezzetek elsőre,ha valaki azt mondja,szeretne gyereket,de terhes lenni és szülni nem. Nem biztos,hogy kényeskedés van mögötte.

és én biztos vagyok benne,ismerem magamat,ugyanúgy szeretném mintha én szültem volna .Akkor miért ne?