Bunkóság lenne most elköltözni? Nem bírok egy babával együtt élni

Kérdező, ez egy embertpróbáló feladat. Dönthetsz hogy férfi leszel és maradsz vagy gyerek és menekülsz. Ennyi idős korban bármit dönthetsz, nem leszel megszólva. Azt azért kell tudnod, hogy az igazán nehezének a felén túl vagy. 6 hónapos kor után jóval kezelhetőbb a helyzet, anyukád is le fog nyugodni valószínűleg. Ha mész, akkor azt a gondolatot kell majd cipelned, hogy anyukádat magára hagytad ebben az időszakban. Na ez sem könnyű. Szerintem ez a nehezebb, mert ez sokáig elkísér. Ha maradnál, és kibírnád ezt az évet, utána egy pozitív dologgal kellene élned, ami megerősít.

Azt tanácsolom, válaszd a nehezebb, pozitívabb utat.

XD

Tök könnyű azt mondani bárkinek, hogy csináljon valami nehezet, ha te csak otthon ülsz a popsidon.

#72, és ha a Kérdező lány (nem írta sehol a nemét), akkor is akarjon "férfi lenni": :)

Egyébként én se értem, hogy miért várnák el egyesek a Kérdezőtől, hogy vállaljon felelősséget az anyja döntéseiért, amikor az anyja még annyira sem tisztelte meg, azt a fáradtságot se vette, hogy megbeszélje vele a gyerekvállalást? Nem a Kérdező vállalta az anyját, nem a Kérdező nevelte az anyját olyanná, amilyen...

Meg egyébként is, Kérdező nem azt írta, hogy soha többet szóba se áll az anyjával, nem azt írta, hogy rá sem akar nézni a féltestvérére, nem azt írta, hogy soha, semmiben nem fog segíteni nekik, pusztán annyit, hogy a másik szülőjéhez és a testvéréhez költözne, mert ott jobbnak találja a körülményeket önmaga számára... ez lenne a főbenjáró bűn? Gondolkozzatok már, emberek...

Nem kell eltolni szélsőségekbe a véleményem. Elhiszem hogy úgy könnyebb igazolni magad. Sehol nem írtam h bármelyik megoldás főben járó bűn lenne. Sőt, azt írtam mindkettő vállalható döntés. De mint olvashattad a kérdezőben is felmerül, hogy "cserben hagyjam-e anyámat", azaz neki is lelkiismeret furdalást okoz az anyját egy ilyen nehéz helyzetben elhagyni. (Szvsz már most érettebb a gondolkodása mint a tiéd.)

Továbbra is az tanácsolom válassza a nehezebb, de pozitívabb utat, segítsen az anyukájának és ne meneküljön az apjához.

Azért legyünk őszinték a szerinted "pozitívabb útnak" jó eséllyel az lenne a végkifejlete, hogy mondjuk 18 évesen úgy menekülne el otthonról az első akármilyen kapcsolatba, hogy egy életre megutáltatták vele az egész anyaság-gyerekvállalás témát, és begyüjtött tíz életidőre elég neheztelést az anyja és a féltestvére irányába, meggátolva minden normálisabb kapcsolatot a következőkben, őket hibáztatva a kamaszkora elszúrásáért - mitől is olyan pozitív ez az út???

És hát ja, ha valakinek dönteni kell maradás és költözés között, az mindig vívódik, ha az egyik szülőjétől menne a másikhoz, ha szakításról-válásról van szó, ha a szülőktől külön-költözésről... ezek szinte soha nem könnyed döntések, az emberek ilyenkor mérlegelnek pro és kontra érvek között... de ez nem jelenti azt, hogy minden esetben a maradás a jó döntés...

"Most miért kezdünk el személyeskedni? Honnan tudod h van popsim? Honnan tudok hogy ülni szoktam rajta? Miért kerültem egyáltalán terítékre??"

Ebből most már tudom, hogy vagy fiatal vagy, vagy szellemileg fiatal.

""pozitívabb útnak" jó eséllyel az lenne a végkifejlete, hogy mondjuk 18 évesen úgy menekülne el otthonról az első akármilyen kapcsolatba, hogy egy életre megutáltatták vele az egész anyaság-gyerekvállalás témát, és begyüjtött tíz életidőre elég neheztelést az anyja és a féltestvére irányába, meggátolva minden normálisabb kapcsolatot a következőkben, őket hibáztatva a kamaszkora elszúrásáért "

Oké, most Te lefestetted a létező legpesszimistább verziót a jövőre nézve "jó eséllyel" jelzővel kiszínezve. Szerintem ennek abszolúte nincs "jó esélye". Nálunk is kisbaba van. Húzós. De látom a környező pároknál hogy az egy-másfél éves kisbaba már közel sem olyan húzós, és ha oviba vagy iskolába járatják már, akkor az egy teljesen szokványos, élhető élethelyzet. Mire ez a srác (vagy lány) nagykorú lesz, lesz egy édes kistesója, nem pedig felakasztja magát a babaüvöltéstől. Szerintem ennek van "jó esélye".

Te 74%-os! Te mit udvarolgatsz itt nekem.:) Mit szeretnél tudni rólam? 35 éves családos férfi vagyok. Intim részleteket csak privátban közlök. (nem ám, ott sem)