Anyósomnak annyira fontos, hogy engem útáljon és eltávolítson a családjából hogy még a fia egészsége sem számít neki?

Anyám húgának anyósa az étellel tette tönkre és ölte meg a fiát.

20-as éveinek elején 190 cm mellé kb. 110 kg volt anyám sógora és kifejezetten jó megjelenésű volt, ekkor hagyta abba a versenysportot (kalapácsvető izom ember volt, egy kevés zsír volt csak rajta, megszokta hogy rengeteget ehet).

30 éves korára már 140-150 kg volt, mérnökként ülőmunkát végzett és sokat túlórázott. Ekkor már diétás életmódot állítottak neki össze orvosok, de anyám húgának anyósa állandóan megetette fiát.

Anyám sógorának helyzete az évek során egyre rosszabbodott, kórházban is többször kezelték, 40 évesen meghalt, ekkor már min. 200 kg volt. Anyám húgának anyósa pedig temethette fiát.

Az anyósod nem normális, az fix!

A férjed mit szól ehhez az egészhez?

Egyszer kell határozottan,akár bunkón visszaadni neki a kaját,megsértődik,hisztizik pár hétig,aztán változik remélhetőleg.

Volt nálunk is ilyen,párom kezdő cukorbeteg,az anyja tömné mindennel,pedig szigorú diétán volt.Ha náluk voltunk,gyakorltilag a kanalat tolta a szája elé,hogy de csak egy falatot (mint a kisbabának,hogy egyet a mama kedvéért...)

Hozta hozzánk is a kaját,hiába mondtuk,hogy ne már,ne fájditsa párom szivét,hogy nem eheti meg.

Nem vitte el,így a szomszéd 5 cicája lakmározott.Aztán hívott vacsira,olyan kikötéssel mentünk el,hogy mi mondjuk meg miket főzhet.(semmi ehetetlen,csupán diétás).Erre sült krumpli,rántott hús,sütemény hegyek. Párom 5 percig csak ordibált vele,semmi szép nem hangzott el.Sarkon fordultunk azzal hogy majd akor jelentkezzen ha másképp áll a betegségéhez.

3 hétig nem hallottunk róla,csak másoktól,engem szidott,éheztetem párom,az ő főztjétől nem lenne semmi baja,stb...

Aztán csak jelentkezett,hogy legyünk már jóban,megigéri,nem főz ránk.

Eltelt 3 év,normalizálódott a kapcsoltunk,együtt próbálgatjuk az új recepteket,amik finomak is és páromnak is valóak.

De ehhez kellett egy nagyoncsúnya összeveszés.

Alapvetően itt a férjednek kell a sarkára állnia.

Te pedig küld el a francba az anyóst, és bármit hozd kuka, vagy utca! Ha megsértődik, az csak jó.

Ha kiabál a ház előtt, hívd a rendőröket, hogy egy őrült randalírozik a ház előtt, vagy locsold le a kerti slaggal.

Hol laktok? Ha tényleg olyan jól főz, megyek a kajáért, lenne kinek adni :D

Itt az egyetlen akire anyós (talán) hallgatni fog, az a férjed, vagyis Te hiába vered magad, hogy ez így nem jó, továbbra is le leszel tojva, és Te leszel a gonosz szipirtyó, aki éheztetni akarja az ő kicsi fiát.

És több válaszolónak is igaza van abban, hogy a férjed is hibás és gyenge. És is diétáztam már többször is, de ha tudtam, hogy ezt vagy azt nem ehetek, akármennyire is fájt a szívem érte, akkor sem ettem.

Ez függés. A kövér ember azért kövér, mert hiányzik belőle az akaraterő. Igazán lehetne neki segíteni, vagy csak nem akadályozni.

Ha egy leszokóban lévő alkoholista átjön hozzám, igaz, hogy ő felel a tetteiért, és neki kell döntést hoznia, de ha szeretem, és fontos nekem, nem leszek akkora paraszt, hogy lóbálom az orra előtt a piát.