Párom nem segít semmiben. Szerintetek kinek van igaza? Bővebben lent.

Az én férjem is elég Pató Pál úr. Megkérem valamire, és utána nagyon-nagyon megdicsérem. Nem csak simán, áradozva. 2-3 alkalom után önként csinálja. Évek óta nem pakolok, ha utazunk, ha csak én, akkor sem. Kikészítem amit vinni kell, és precízen elpakolja. Annak idején nekem 5 bőrönd kellett volna, amihez neki elég kettő..Jött a dicséret.

Nagy bevásárláskor csak úgy ömlesztve a csomagtartóba..már direkt. Ha jól csinálom, rám marad.

Meglátja az árú tömkeleget, megfogja a fejét, rám mosolyog, és pakol. Mosogatás után a tiszta edényt elpakolja. Nekem 3 polc kell, neki egy fél, amire ráfér.

Dicséret, sok-sok dicsértet! Aztán szépen csendesen rámarad. Mint nálunk..30 éve.

A dolog ott kezdődik, hogy reggel neki kellene felkelnie begyújtani és fát behozni. Ha a nő a háztartást vezeti, akkor a begyújtás és a tüzelő behozatala a nő dolga. Jóhogynem szegény kérdezőnek kell még fát is vágnia, ha otthon van a férfi.

A saját dolgait összepakolhatná maga után, ha nem teszi meg akkor hanyag és kényelmes. Bizony a gyerekkel is foglalkozhatna míg a kérdező, a házimunkát csinálja. Cselédek nem vagyunk.

"Nem mindegy, mit dolgozik? Akkor se szórja szét a ruháit, a szemét levitele akkor is belefér, akármit is csinál 8 órán keresztül."

Nem egészen mindegy, hogy MIT dolgozik, mert sokan a számitógépes munkát nem tekintik annak - hanem a "játszik a gépen" kategóriába sorolják. PEdig az éppen olyan megeröltetö munka, mintha eljárna egy irodába. A kérdésem ERRE irányult, hogy a gépezés az tényleg játék, vagy az a munkája.

Azt viszont, hogy a ruháit a szenynesbe tegye, maga után elpakoljon, természetesnek kellene tartani mindenkinek, akár férfi, akár nö, ebben egyetértünk.

Korábban segített a házimunkában? Ha akkor nem vetted rá akkor mostmár baromi nehéz lesz! :( Sok-sok dicséret és kitartást Neked ha egyáltalán még komolyan gondolod vele. Mert ez így, ebben a formában nem normális.

21/L

Én nem is értem igazából az ilyen férfiakat. A gyerek közös, tehát közös felelősség, közös gondoskodás. A ház is közös, tehát közösen kellene takarítani, ápolni.

A kapcsolat is közös, de ahogy így elmondod... Inkább egyoldalúnak tűnik.

Mi a párommal még nem tartunk gyereknél, de már most érzem, hogy segíteni nem fog. (már csak abból kiindulva, hogy azért is egy fél napot kell könyörögni, hogy a koszos zoknijait kivigye)

Nem tudom megérteni az ilyen férfiakat.

A nő is ledolgozza ugyan azt a számú órát, de míg a férj csak henyél a nőre vár újabb 8 óra munka otthon. Igen is megterhelő naponta mosogatni, naponta takarítani, naponta mosni, naponta teregetni, hajtogatni, vasalni. Igen is fájdalmas egy idő után, mert se az ember teste nem bírja a megterhelést és a folyamatos ugrálást, de a lelke sem bírja azt, hogy gyakorlatilag a saját párja mellett cselédnek érzi magát.

És igen is van olyan férfi, akiről tudod, hogy szeret, mégis az első megjegyzésnél még ő háborodik fel, hogy mit képzelek én arról, hogy megkérem valamire. Ezt nem fogom megérteni.

A nő férjhez megy, nem pedig örökbefogad egy felnőttet, nem szobalánynak meg, hanem feleségnek. Hogy legyen valaki jó feleség, hogyha nem úgy bánnak vele, hanem úgy, mint valami robottal?

Csak azt tudom mondani,hogy meg kell beszélni vele,bár gondolom már próbáltad.

Maximálisan átérzem a helyzeted.Én is úgy érzem magam mint egy bejárónő,nem mint feleség/társ. okés,hogy Te vagy otthon,de az nem jelenti azt,hogy mindent neked kell csinálnod.Övé is a gyerek foglalkozzon vele.Övé is a ház,csináljon vele Ő is valamit...Öbé is a kapcsolat,tennie kéne neki is valamit érte...

Az a baj,higy sok férfi úgy gondolja,hogy mivel Mi nők itthon vagyunk nekünk milyen jó és könnyű,bezzeg Ők a szegény áldozatok...és ha szólni merünk még mi vagyunk a hisztisek...

Szóval nem normális ez...nem hal bele ha kicsit belad Ő is valamit a kapcdolatba