Szerintetek van jogom felkeresni a gyerekemet vagy ne rondítsak bele az életébe?
16 évesen szültem, sokáig nem akartam tudomást venni a terhességről, majd örökbe akartam adni. De a volt párom, az apa azt mondta, hogy majd ők felnevelik a szüleivel (ő már 23 volt, volt munkája, pénze, engem nem akart, de a babát igen) A kislányom most 8 éves. Nekem is rendbejött az életem. Nagyon bánom amit tettem, szégyenlem is, de már nem tudom visszaváltoztatni.
Annyit tudok róluk, hogy már ketten élnek pár éve.
Hagyjam, őt már elvesztettem vagy lépjek?
Jajj néhány előző válaszoló!Nem kell rögtön bíráskodni a másik felett!
Nyilván a kérdező 16 éves fejjel másként gondolkozott ,mint most nyolc év után!
Szerintem azt kell nézni,hogy kíváncsi a gyerekre!
Szerintem is először az apával vedd fel a kapcsolatot.Ha ő belemegy haladjatok lépésről lépésre..
És reméljük minden rendbe jön.
Tudod van egy mondás féle:sosincs késő!!!
Én drukkolok szurkolok!!
És ha minden sikerül,nagyon-nagyon szeresd azt a kislányt!!:)
először is, hogy az apán keresztül keresd fel, nagyon jó ötlet.
másodszor: gondold végig, hogy ha nekiállsz, képes és hajlandó leszel-e 100%osan az életében jelen lenni, mert arra semmi szüksége a gyereknek, hogy mégegyszer elveszítse az anyját.csak akkor keresd fel, ha ANYA leszel.
sokan írják, h már semmi szüksége rád, szerintem van szüksége anyára, főleg, hogy jön a tinédzser kor.
ami fontos, az apjával nagyon tisztelettudóan és normálisan bánj(pl nehogy szapuld a gyereknek vagy beleszólj a nevelési stílusába). tiszteld érte, h felnevelte a gyereketeket,és tiszteld a nevelési elveit is, mert biztos ő is retteg attól, h a felbukkanásod mit tesz a kettőjük kapcsolatával.
egyébként szerintem menjetek el ketten egy inygenes pszichológiai tanácsadásra, hogyan érdemes ezt felvezetni, majd kivitelezni.
sok dolog van, amire sem mi, sem te nem is gondolsz, de árthattok vele.
Köszönöm a válaszokat, tanácsokat!
Remélem, hogy tényleg sosem késő, és kialakíthatunk egy jó kapcsolatot.
18
Ne haragudj, de te honnan tudod én mit csináltam 8 évig? Tudom, hogy sok mindent meg kell majd neki magyarázzak, és elfogadni ahogy érez később.
De,ítélkezik egy 8 éves.
16 évesen lett terhes az én anyám is,a férfi aki megcsinált (nem nevezem apának,csak donor kb) otthagyta nagypocakkal,18 volt akkor.Nagyszüleimmel együtt nevelt anya,7 éves voltam amikor felbukkant,hogy benőtt a feje lágya,had legyen az apám.Sosem neveltek ellene,vagyis inkább szóba sem került soha,nagypapám volt az apakép is.
Anyám és nagyszüleim beleszólása nélkül utasítottam el 7 évesen,hordhatott raklapnyi ajándékot.Pedig egy időben anyám próbált békíteni.
Régesrég nem haragszom,elmúlt.De nekem csak egy idegen,mint bárki aki az utcán szembejön.
Nekem senkim aki kisbabaként nem volt rám kiváncsi.
25/N
16-os vagyok. értem a gondotokat, azt is, hogy kamaszodni fog. (bár anyukájának van néhány éve tompítani a megbocsájthatatlanból eredő haragot). de szerintem akkor is rosszabb egy fantomanya, mint egy igazi.
és sajnos egyik vagy mindkét szülő hiánya sokszor pont arra sarkallja a fiatalokat (felnőtteket is) hogy a tátongó űrt betöltsék amivel tudják.
jóesetben munkamániások lesznek, rosszabbik esetben tudatmódosítókon és rosszabbnál rosszabb kapcsolatokon élnek....
szerintem keresd fel, legyél okos és türelmes, ha én választhatnék, hogy egy olyan anyám van, aki nagyot hibázott, de rájött, és utána igyekezett mindent elkövetni, hogy visszanyerje a bizalmamat és szeretet sugároz, vagy egy olyan akit sosem láttam: hát az első egyértelműen!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!