Szeretnék gyereket nem késő már?

Én már nem vállalnék ennyi idősen saját gyereket. Mindenképpen menjetek el mindketten orvoshoz, vizsgáltassátok ki magatokat, és kérdezzétek meg, ő/ők mit ajánlanak. Ha egészségesek vagytok, próbálkozhattok.

Valamire azért figyeljetek.

Párom édesapját nem ismertem, 7 éve vagyunk együtt, ő 8 éve halt meg. Párom idén lesz 34. Az édesanyja 32 éves volt, amikor született, az apja 56, egyedüli gyerek, bár az apjának előtte volt egy házasságon kívül született lánya, aki most olyan 50-60 éves, fizette a gyerektartást, de nem tartották nagyon a kapcsolatot a lány anyja miatt, párom egyszer vagy kétszer találkozott vele. Na mindeg,y lényegtelen. A lényeg, hogy az édesapja amikor nyugdíjas lett, párom még bőven gyerek volt. Aztán olyan 72 éves kora körül kezdett leépülni, ekkor párom 16 éves volt, és fizikailag, mentálisan is teljesen leromlott az állapota az apjának 20 éves korára. Amikor fiatal volt, amikor a vizsgái voltak, neki az apja után kellett rohangálni, frusztrálta a dolog, az anyjára sem igen számíthatott egyéb problémák miatt, minden az ő nyakába szakadt fiatal felnőtt létére. Miután az apja meghalt, az anyai nagyapja került oda hozzájuk ugyanígy, leépüléssel, az ő dolgait is neki kellett intézni. Ez nem feltétlen egy 20-25 éves fiú dolga lenne, a nagyapját még ismertem, 5 éve halt meg végül is. Mostmár csak az anyja van neki, és vele is sok probléma van, betegségek, ráadásul a háta mögött számolatlanul vett fel hiteleket pár éve, és csak páromon múlt, hogy nem vitték el a kis lakást a feje fölül, a mai napig ő intézi az ügyeit. Nem hülye, csak egyszerű gondolkodású és neveltetésű nő, aki a pénzhez abszolút nem ért, és milliós károkat okozott az egyetlen gyerekének. Tehát volt baja páromnak bőven, és ez részben abból adódott, hogy az édesapja, aki kordában tartotta az anyját ilyen szempontból, korán meghalt, azaz párom számára korán. Ráadásul ő előtte nem is tudta, hogy az anyjának ilyen problémái vannak a pénzzel, ezt sosem mondták el neki.

Ha összejön a gyerek, a férjed a születésekor már 58 éves lesz, te is valószínűleg 48. Szerintem késő már. Ha egészséges is lesz, ti már nem lesztek azok a kamaszkorában valószínűleg. Itt fáj, ott fáj, az emberek inkább otthon szeretnének ülni ilyenkor, nem egy 8-10-12 éves gyerekkel sétálni, túrázni, jönni-menni. 18 éves korában a férjed 76 éves lesz már, ami egyáltalán nem sok, de az emberek nagy hányada ilyen idős korban már demenciával küzf, vagy ha azzal nem, akkor testi bajokkal szinte biztosan.

Annyiból könnyebb a helyzetetek, hogy van már felnőtt gyerek, és az ő gyerekével lehet, hogy egyidős lesz a tiétek, így esetleg ha jó a kapcsolat, együtt jöhetnek-mehetnek :) Nem akartok inkább unokázni lassan? :)

Én is kései gyerek vagyok mondjuk, bár nem ennyire. 18 17 és 12 éves volt a három testvérem, amikor születtem, anyám 39, apám 41. Koraszülött voltam, sok egészségügyi problémám van/volt, de jól elvagyok. 9 voltam, amikor idősebb nővéremnek gyereke született, aztán 11, amikor a másiknak (ő lett a keresztlányom), szintén 11, amikor megint az idősebbnek, majd 13 és 15, amikor a fiatalabbik nővéremnek a két kisebb lánya. Sokat mentünk együtt mindenfelé, én pont jó korosztály voltam így, mert voltam annyira idős, hogy az óvódás/kisiskolás korú gyerekekkel foglalkozzam, játsszak, és vigyázzak rájuk, de a gyerekekhez is közelebb álltam korban, ezért nagyon szeretjük egymást most is, pedig már 14 éves nagy ló a legidősebb unokaöcsém :)

Gyereknevelés szempontjából valószínűleg jobbak lennétek, mint voltatok, ilyen korban már bölcsebb az ember ezt tekintve :)

Van előnye is, hátránya is. Én szerintem nem vállalnám be. Elnézést a hosszú hozzászólásért :)

Nem vállanlák, egyrészt, mert ennyi idősen komplikációk merülhetnek fel és nagyobb a valószínűsége, hogy beteg lesz a gyerek, másrészt gondolj bele. Mikor a gyerek 10 éves lesz akkor te már 60 fele a férjed már 70!! fele közeleg... 20 éves koráról már nem is beszélek..

Midnenképp kisbaba kéne? Próbáljatok meg esetleg örökbefogadni egy nagyobb gyereket, nekik úgyse sok esélyük van már:)

Szia!Megértem,hogy vágysz egy kisbabára,de gondolj bele:47 éves vagy,mire megszületik szerintem leszel 48-49 biztos. Ha már van gyereked pontosan tudhatod,hogy a gyereknevelés nem abból áll,hogy szépen leülsz,a picur az öledben,hanem 1-2 évesen elkezd rohangálni,és te 50 évesen egyáltalán nem biztos,hogy olyan odaadással,olyan fitten,türelmesen tudsz majd utána menni.Egy gyerekhez türelem,erő,energia kell,lehet 2 éves koráig nem alussza majd át az éjszakát,és négyszer-ötször kell majd éjjel.Nem azt mondom,hogy lehetetlen,hogy te ezt elvégezd,de azért 50 fele vagy után,már egyáltalán nem egyszerű.Mire kamasz lesz a manód te túl leszel a 60-on férjed a hetvenen.Ezt ő is fel fogja tudni mérni,és tuti,hogy sokat fog azon gondolkozni,hogy milyen lesz majd nélkületek stb. És mind e mellet te már valószínű "betokosodottabb" leszel,nehezen fogod megérteni az ő lelkivilágát,hogy mit-miért csinál,és abból lesznek majd nagy csetepaték.

A kockázatokról már ne is beszéljünk.

Én nem vállalnék,és csak is az ő érdekében.

sasasa,ez aztán a mondat:D

Beszéljetek egy orvossal,alaposan vizsgáltassátok meg magatokat és ha minden stimmel,akkor miért ne?Csak előtte gondolj bele,milyen lenne a gyereknek az,ha ekkora a korkülönbség a szüleivel.

Szerintem ezt inkább az orvostól kérdezd.

Anyum 43 évesen szült, teljesen egészségesek vagyunk a testvéremmel. Egy barátnőmet már 50 körül szülte az anyja, nem tudom pontosan mennyi volt, de ott tényleg mindig nagymamának nézték az anyját. Szóval ha ilyenek nem zavarnak és orvosilag nincs akadálya, akkor miért ne?